Befejeződtek a ballagások, a középiskolák végzősei a biztonságot nyújtó védőernyő alól kiléptek a nagybetűs életbe. Megkapták az útravalókat, a biztatásokat és a jótanácsokat, ezentúl az övék a felelősség, önmaguk intézik sorsukat. A ballagásokat néha megzavarták a városnapi mulatságok fülsüketítő hangja. Az Élet él és élni akar — írta Ady Endre. Az élet egyik fontos része a szórakozás, ami néha hangoskodással is jár, hisz a jókedv nem lehet néma. A városnapi ünneplő tömegben sokféle ember elkeveredik. Nagyon sokan vannak közöttük olyanok, akik rövidebb vagy hosszabb ideje ballagtak el iskoláikból, akik megkapták az útravalót, a biztatásokat és a jótanácsokat, nagy részük magatartásával kitűnik azok közül, akik számára a rendezetlen család, az utca és más helyszínek teremtettek értékrendet. „Zord a harc” — hangzik el nagyon sok évzárón Ady egykori iskolájához szóló üzenete. Valóban így van, ezért nem mindegy, hogy honnan, milyen körülmények közül, milyen háttérrel kerülünk be ebbe a harcba. Ezért küzd a romániai magyarság azért, hogy olyan iskolarendszert hozzon létre, ami alkalmas a fiatalok nevelésére. Hogy azokból olyan emberek kerüljenek ki, akik kitűnnek azok közül, akiknek az utcán alakult ki az értékrendjük. Ezek a fiatalok majd olyan családokat fognak alapítani, amelyekben nem a divat az érték, hanem a tudás, a hit, az összetartozás, a megértés és a szeretet. Ezek a fiatalok majd olyan közösségeket hoznak létre, melynek tagjai egymás létrafokai lesznek, és pótolni tudják majd a kiszakított létrafokokat. Minden ember csak egyszer él és nem tudja pótolni senki az elmulasztott pillanatokat, de mindig szem előtt kell tartani azt is, hogy az elhibázott perceket is nehéz helyreállítani. A ballagók számára egy más világban folytatódik az élet. Ez a világ egy küzdőtéren van a városnapi hahotázókkal, akik lehet, hogy jól érzik magukat, de nem biztos, hogy az út, amelyen járnak, pozitív célhoz vezet. A mulasztásokat be lehet pótolni, de erre csak az képes, aki: „nemes, küzdő, szabadlelkű diák”.

Elek György