A tavalyi évben megjelent egy cikkem a Szamosban március 15-ével kapcsolatban, amelyben ezt írtam: „Március 15. a nap, amely a magyar nemzeti összetartozást és a magyarság nemzettudatát jelképezi. A magyar nemzet képviselői pedig, bárhol is éljenek e kerek világon, évről évre igyekeznek méltó módon ünnepelni és emlékezni március 15-én, s így ezen a napon a gyakorlatban is megtapasztalhatjuk az együtt-ünneplésben és az együtt-emlékezésben az összetartozást.”

Úgy tűnik, idén az emlegetett együtt ünneplés elmarad, és ebben nem a jelenleg is szemerkélő eső a ludas, hiszen 152 évvel ezelőtt a szakadó eső sem tudta eltántorítani a márciusi ifjakat ünneplő tömeget. Az elmúlt napokban számos olyan rendelkezés született, amelyek célja a koronavírus-járvány elkerülése, ezért mosolygunk kicsit keserűn, amikor a televízióban sugárzott társadalmi célú hirdetés szlogenjét látjuk és halljuk: Emlékezzünk együtt a hősökre! El kell fogadnunk azonban, hogy a fent említett rendelkezések helyesek és hasznosak, támogatnunk kell a hatóságok munkáját ezek betartásával, és reménykednünk kell abban, hogy a helyzet rövidesen megoldódik. 2020-ban március 15-e a romániai magyarság számára biztosan nem a tömegrendezvényekről fog szólni, hanem sokkal inkább az egyéni és családos emlékezésről és ünneplésről, és bár emiatt biztosan sokan bánkódnak, de végső soron az üzenet nem változik, az ünnep értéke nem vész el, sőt, talán kicsit bensőségesebb lesz. 2020-ban március 15-e vasárnapra esik, az Úr napjára. Lehetőség ez arra, hogy az ünnepi ebéd mellett a család együtt emlékezzen, és a szülők, nagyszülők olyan dolgokról beszéljenek gyermekeiknek és unokáiknak, amelyeket a mai világ nem közvetít feléjük. Olyan fiatalokról, akik jövőjüket nem külföldön, hanem itthon képzelték el. Olyan fiatalokról, akik számára a megmaradás nem az elvándorlást jelentette. Olyan hétköznapi hősökről, akik nem a könnyebbik utat választották. Olyan egyszerű emberekről, akik az összefogás erejében hittek, és nem a széthúzásban. Olyan értékekben, amiket azóta százszor átértékeltek és/vagy elferdítettek: szabadság, testvériség, szülőföldünk szeretete, és még hosszan sorolhatnánk. A 12 pont hatodik pontja így szólt: közös teherviselés — és bár ez a pont annak idején az adórendszer reformjának igényét jelentette, létezhet egy másik, 2020-ban is releváns értelmezése: mindannyiunk közös terhe kulturális és nemzeti értékeink ápolása és továbbhagyományozása. Tehetünk azért, hogy lélekben együtt, de egyenként is méltón ünnepeljük március 15-ét.

Póti Eduárd történelemtanár