A természetellenes megnyilvánulás visszatetsző. Minden perverzió egyben természetellenes nemi magatartás is. A társadalom erkölcsi szintjének csökkenésével egyre több, korábban természetellenes dolog kerül ki ebből a kategóriából, de ez nem jelenti azt, hogy ezt a folyamatot követni kell. Az, ami napjainkban történik a nemiség meghatározása körül, sem tudományosan, sem bármelyik vallás tanításai szempontjából nem tekinthető természetesnek, mint ahogy az a hozzállás sem, ahogy egyesek el akarják fogadtatni másokkal is az ő értelmezésüket.
A természetes és a természetellenes fogalmak valójában nem a biológiából, hanem bizonyos teológiai elméletekből erednek — hirdették eddig hosszú és megalapozott kutatásokat végző szakemberek. A keresztény teológusok szerint Isten teremtette az emberi testet, aki minden végtagot, minden szervet egy bizonyos célra szánt, és minden ettől eltérő természetellenes. Az evolúcióra alapozott, tudományosnak nevezett meghatározásnak nincs szándéka. Yuval Noah Harari izraeli történész, író így fogalmazott: „A szervek valóban egy bizonyos funkcióra fejlődnek ki, de ha már léteznek, másféle használathoz is képesek alkalmazkodni. A száj például azért fejlődött ki, mert az első többsejtű organizmusoknak valahogy be kellett juttatniuk a tápanyagokat a testükbe. Erre a célra ma is használjuk a szánkat, de ezenkívül használjuk még csókolózásra, beszédre.”
Az a rendkívüli figyelem, ami napjainkban az azonos neműek kapcsolataira irányul, túllépi a természetesség határát, elveszíti a szerepét az értelem, az embernek az a képessége, ami megkülönbözteti az alacsonyabb rendű élőlényektől. Ezt viszont napjainkban bizonyos érdekcsoportok igyekeznek a maguk céljainak megfelelően magyarázni. Az „egyik lábam itt, a másik ott” életmódot tudatosan alakították ki azok az érdekcsoportok, amelyek az embereket, az emberek tulajdonságait, életmódját úgy igyekeznek alakítani, hogy az hosszú távon az ő céljaik elérését segítse elő.
Mit tehet az, aki nem kíván együtt haladni az egyre jobban erősödő áradattal? Fontos, hogy tudatában legyen: nem azok vannak kisebbségben, akik a klasszikus értelemben vett természetességet képviselik, nem nekik kell alkalmazkodniuk azokhoz, akik kilépnek a hagyományos természetesség keretei közül. Lehet, hogy az „egyik lábam itt, a másik ott” világban a hagyományos életforma nagyon sok eleme változásokra szorul. A rohanó életmód, „az egyik lábam itt, a másik ott” természetellenes, és megakadályoz bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat, és boldogok lehessünk.

Elek György