A Szatmári Ifjúsági Napok (SZIN) programjaként az Ács Alajos Játékszínben mutatták be szombaton a Sugárút Szatmári Műhely 2. számát.

Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy ez a lap egyik élő reménységünk. Hiányzott Szatmárnémetiből az irodalmi élet, ami a színházzal karöltve meghatározza a város szellemi életét. A szerkesztők külön-külön mutatták be az általuk szerkesztett rovatokat. Muhi Sándor, a képzőművészet-rovat szerkesztője kiemelte, hogy a következő számokban egy kicsit másképp fogják összeállítani a képanyagot. Mivel a lap fekete-fehérben jelenik meg, nem mindig ajánlatos színesben készült képeket használni. Fontosnak tartotta elmondani, hogy a szerkesztők között állandó vita van arról, hogy a lap ne legyen provinciális jellegű. Muhi szerint mivel mi az európai kultúra peremvidékén élünk, el kell ismerni, hogy a provincializmusnak vannak olyan elemei, amelyeket nem lehet pótolni semmivel. Szőcs Péter, a történelemrovat szerkesztője erre reagálva kifejtette, hogy provinciában élünk, de nem provinciálisan. A lap célja, hogy minden magyar felé közvetítse a magyar értékeket. A lapnak vannak társadalmi programjai is. A második szám történelmi cikkei az erdődi várról szólnak. Egy romantikus romból, több-kevesebb hűséggel hoztak létre egy emlékhelyet, amit a nagyközönség nem tud elfogadni, mert nem talál benne Petőfire és a vár valós történetére utaló jeleket — hangzott el.

A továbbiakban Bessenyei Gedő István kezdeményezésére kialakult egy vita a provincializmus jelentésének értelmezésére. Veres István szerint a provincia kérdéssel lehet nem provinciálisan is foglalkozni. Muhi Sándor szerint nézőpont kérdése, hogy mi a provincializmus. Vannak művészek, akik a saját környezetükben olyan alkotásokat hoznak létre, amilyeneket egy központban senki sem tudna megalkotni. Kereskényi Sándor szerint a probléma az, amikor valaki megakad egy szinten, és nem tud küzdeni azért, hogy lépni tudjon. Nem mindenki ugyanazt látja értéknek. A veszély az, amikor valaki bezárkózik, és megelégszik egy bizonyos szinttel. Kritikai és önkritikai szemlélet nélkül nincs tisztességes gondolkodás. Vannak helyi értékek, de nem mindegy, hogyan nyúlunk hozzájuk és hol helyezzük el azokat, állapította meg. Bessenyei hozzáfűzte, hogy meg kell tanulni a provincia értékeit egyetemessé tenni, az egyetemest pedig bevinni a provinciálisba. Jánk Károly hangsúlyozta, hogy a múltunkat és az értékeinket nem tudja senki elvenni. Ő a provincia helyett inkább a perifériáról beszélne. A periféria és a centrum egymásra van utalva. A művész kell eldöntse, hogy ő milyen közegben tud jobban alkotni. Tóth-Páll Miklós színművész azt hiányolta, hogy a beszélgetés során egyetlen szó sem esett a lokálpatriotizmusról, ami nagyon fontos kellene legyen a művész számára. Végül Fischer Botond olvasott fel verseiből és prózai írásaiból.

Elek György