Ártalmatlan dolognak tűnik, ha rendszeresen megkívánunk egy kis édességet, legfeljebb annyit gondolunk, hogy majd valahogy le kell mozogni a plusz kalóriákat. Ennél rosszabb a helyzet: függőség is kialakulhat.

Ha például bekapunk egy süteményt, akkor aktiváljuk az édeset ízlelő receptorokat a nyelvünkön, amelyek pedig az agykérgünk édes ízért felelős részét aktiválják. Ezzel együtt pedig az agyi jutalmazórendszert is, amely egy sor biokémiai útvonalból áll agyunk különböző területein. Az agyunk pedig újra kér ebből a jutalomból, ezért nem tudunk leállni, ha elkezdünk süteményt majszolni.

Ezt a hatást persze nem csak édesség tudja kiváltani, hanem egy jó társaság, a szex vagy a drogok is. Akkor van baj, ha ebből a cukros jutalomból túl sokat adunk az agyunknak, ugyanis sóvárgáshoz és magas vércukorszinthez vezet. Ráadásul nem csak akkor érezzük ezt a jutalmat, amikor bekapjuk és ízleljük a csokoládét, hanem akkor is, amikor megemésztjük, ugyanis a gyomunkban is van cukorérzékelő.

Ebben a jutalmazási rendszerben a dopamin a legfontosabb, amely boldogsághormonként is ismert. A dopaminszint megemelkedik a cukor fogyasztásával, de akkor is, ha alkohol, nikotin vagy kábítószer kerül a szervezetünkbe. Mindezek olyan csúcsra emelik a dopaminszintet, amelyet később is el akarunk érni, így a cukortól is függővé válhatunk. A cukorfogyasztás persze ártalmatlanabb, hiszen nem olyan mértékben emeli a dopaminszintet, mint például a dohányzás.