Pénteken a Szatmár-Láncos-templomban dr. Bakk Miklós politológus az autonómiáról tart előadást. Az előadás időszerűségéről Kereskényi Sándort, a rendezvény szervezőjét kérdeztük.

— Az autonómia szó egyszerű elhangzása is vitát kelt, mind a magyar, mind a román közösségekben. Miért van az, hogy a feszültségek ellenére sem lehet lesöpörni az asztalról a témát?

— Az elmúlt napok eseményei azt sugallják, hogy az autonómiáról való gondolkodás akár Szatmárban is aktuális lehet a magyarság számára. Holnap pedig már itt is van dr. Bakk Miklós, aki az autonómia-elméletek nemzetközileg is elismert kutatója… Dr. Bakk Miklós előadásának időpontját hetekkel ezelőtt rögzítettük. Én szerettem volna, ha hamarabb kerül rá sor, ő azonban, mivel nagyon elfoglalt ember, hiszen politológiai kutatásai mellett egyetemi tagozatvezető is Kolozsvárott, inkább halasztotta a dolgot. Most már kimondottan örülök, hogy valaki, még e héten, méltóképpen válaszolhat Victor Ponta miniszterelnök múlt heti helyzetértelmezésére.

— Szatmár megyében „helyzet van”?

Sajnos, attól tartok, hogy a miniszterelnöki megjegyzések felett nem lehet úgy elsiklani, mintha azok valamilyen helyi pártvezetőtől származnának. Ő ugyanis nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Szatmár megye lemaradásának az elmúlt évek „kártevő” és „korrupt” magyar megyevezetése az oka. Tartok tőle, hogy szabályoztatni kellene a szemüvegét, mert én olyan nem odavaló megyei vezetést még nem láttam az elmúlt huszonöt évben, mint a mostani, amely történetesen román és PSD-s. A kijelentés könnyelmű volt, rosszkor és rossz helyen hangzott el. Egy keményebb kezű megyei RMDSZ-vezetés nagyon emlékezetes módon reagálhatott volna erre, azzal együtt, hogy a Szövetség, állítólag, éppen kormányon van. A helyzet tehát az, hogy kiderült: a szatmári magyarságot szép lassan be akarják szorítani egy közéleti karanténba, erre viszont azonnal reagálni kell.

— Végül is miről szól ez a történet?

— Ez a történet ismét Romániáról szól, többféle olvasata van, de egy biztos: a miniszterelnök ismét azt a hazugságot mondta el, amivel helyben hízelegni tud, a magyarok pedig megint le fogják nyelni a galuskát. Úgy látszik, itt így lehet élni. Minden a fejünk felett történik, és sokszor még a mieink is megpróbálják marni a népet. A választási logó lehagyása a 2-es körzet RMDSZ-es parlamenti képviselőjelölt szavazólapjáról talán nem is annyira véletlen, mint amiről a mese szól.

— Miről fog szólni a pénteki előadás?

Az előadó — amellett, hogy kutatóként identitás-problémákkal, politikai szerkezetek működésével, választói opciók megjelenítődésével foglalkozik — az utóbbi két évtized elhíresült autonómia-statútumainak egyik kezdeményezője, társszerzője is. A hallgatóság tehát „első kézből” hallhat ezt–azt ezekről a kérdésekről. A helyszín a szatmárnémeti Láncos-templom lesz — gyakorlati és jelképes okokból is. Ez a templom, már történelmi múltjával is, helyszínül kínálkozik. Széles körű érdeklődésre számítunk egyébként, hisz feltételezhetjük, ha valaki Kolozsvárról jön el, hogy nagy horderejű kérdésekről szóljon, mi talán „innen a szomszédból” össze tudunk gyűlni egynéhányan. Annál is inkább, mert újra olyan idők járnak, melyekről Ady méltán mondta: „Itt valahol, ott valahol, Négy–öt magyar összehajol…”. Hát remélem, sorskérdéseink vitáján nem négyen–öten, hanem több százan leszünk! Elvégre a mi sorsunkról nekünk kell beszélnünk, sőt döntenünk is!

 Elek György