A Láncos-templomban szerdán délelőtt tartott diákistentisztelet alkalmával emlékeztek meg a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai és tanárai az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi vértanúról. A nap legfontosabb üzenetéről az iskolaigazgató is beszélt.

A Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai és tanárai szerdán p a Láncos-templomban tartott szokásos heti diákistentisztelet alkalmával emlékeztek meg az aradi vértanúkról, fejet hajtva emlékük előtt.

Varga Szilárd Csaba iskolalelkész igeolvasással kezdte az istentiszteletet: Dániel könyvének harmadik részét hallgathatták meg a jelenlévők. A választott szentírási szakasz a három zsidó férfi, Sidrák, Misák és Abednégó áldozatát mutatta be, akik inkább választották a forró kemence általi tűzhalált, mintsem Istent megtagadva leboruljanak Nabukonodozor király aranyszobra előtt. Isten angyalát elküldve megmentette a három férfit, akik sértetlenül távozhattak a lángok közül.

A lelkipásztor elmondta, hogy ez a történet példát állít a mai ember elé, utat mutat az Istennek való engedelmességben, a szeretetben, a bizonyságtételben és a hűségben való járásban.

„Az aradi vértanúkra való emlékezéskor olyan hősökre emlékezünk, akik életüket áldozták a szabadságért, egy eszméért, áldozatukból pedig mi magunk is bátorságot nyerhetünk, és ahogy annak idején Sidrák, Misák és Abednégó, mi is hittel valljuk, hogy csakis Istennek van ereje megszabadítani bennünket a tüzes kemencétől és a haláltól. A mai napon népünk és nemzetünk azon hőseire emlékezünk, aki nem sajnálták életüket adni a szabadságért, egy nemes eszméért, amiben hittek. Jézus is azt mondta, nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja a barátaiért. Az aradi tizenhármak viszont nem a barátaiknak, nem a környezetüknek akartak megfelelni, hanem Istennek. Ezt a helytállást kell nekünk is megtanulnunk” — fogalmazott az igehirdető.

Az iskolalelkész szavai után Póti Eduárd iskolaigazgató szólt az egybegyűltekhez. Köszönetet mondott tanártársainak, akik részt vettek az istentisztelet során bemutatott emlékműsor megszervezésében, de köszönetet mondott a diákoknak is, akik meghallották a hívó szót, és megtöltötték a templomot.

„A magyar ember akkor is ünneplőbe öltözik, ha nem ünnepel. Ma sokan ide is így érkeztek, de nagyon fontos megjegyezni azt, hogy október 6-a nem ünnep. Lesz, aki gyásznapként beszél majd róla, de én úgy fogalmaznék: a megemlékezés napja. Emlékezünk olyan hősökre, akik nevei közül talán egyet-kettőt fel is tudunk sorolni, de talán mind a tizenhármat nem. Mégis megérdemlik, hogy életünkből egy napot nekik szánjunk, és közösen elmélkedjünk azokon a dolgokon, amelyeket véghezvittek. Úgy gondolom, ennek a napnak a legfontosabb üzenete az kellene legyen, hogy mindig voltak és lesznek is örök érvényű értékek és elvek, amikért néha síkra kell szállni, meghallva, követve az Úr szavát. Szerencsére nem olyan korban élünk, amikor fel kellene áldozni az életünket a szabadságért, de mindannyiunknak áldozatokat kell hoznunk azért, hogy ezek a dolgok valójában működhessenek” — mondta az iskolaigazgató.

Az igazgató beszéde után az iskola diákjai előadásukban megidézték az 1848–49-es forradalom eseményeit, énekeket és monológokat adtak elő, hangsúlyt fektetve a 13 aradi vértanú október 6-i áldozathozatalára. Az iskola közössége nemzeti imánk eléneklésével zárta az emlékműsort.

Bajnai Botond