A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus kereszthalála, illetve harmadnap a feltámadása a legerőteljesebb üzenet: győzelem a halál felett. A világi megfogalmazásban ez az ünnep a tavaszváró, az újjáéledő természet napja. 

A feltámadás története már az első húsvétkor is más volt, mint amilyennek rendeltetett. A feltámadás csodája több kétségbeesést okozott, mint örömöt. Gondoljunk csak a Jézus sírját megkereső asszonyokra vagy akár a tanítványokra! Alig maradtak meg történetek a feltámadás és a mennybe menetel közötti időszakból. Az első pünkösdkor vált igazán jelentőssé a jézusi ígéret. Később megalakult ugyan az első keresztyén egyház, de nagyon hamar elkezdődött a máig tartó üldöztetés. Az idő gyorsan telik, lassan kétezer éve lesz, hogy Jézus földi pályája véget ért, és a kereszténység elkezdte várni a Megváltó második eljövetelét. 

Kétezer év alatt az emberiség nagyon megváltozott. Az emberek változása magával hozta az egyház változását is. Újabb és újabb egyházi felekezetek alakultak: hatalmi érdekekből, a Biblia más és másként történő értelmezése miatt, és sok más okból úgy, hogy mindenre van magyarázat. Minden régi és új egyházi felekezet igyekszik bizonyítani a maga igazát, nem mindig csak érvekkel, számtalan esetben erőszakkal is, ami semmiképpen sem egyeztethető össze a jézusi tanításokkal. Vannak, akik még mindig várják a Messiásnak a próféták által megígért eljövetelét, vannak, akik más istenekben hisznek, és szembefordulnak a keresztényekkel. 

Húsvétra várunk ebben az évben is, azt remélve, hogy az idei ünnep nem olyan lesz, amilyen az elmúlt évben volt, a világjárvány kezdetén. 

Azok, akik pihenéssel, kirándulással, wellnesshétvégével szeretnék tölteni az ünnepet, ugyanúgy reménykednek a korlátozások lazításában, mint azok, akik számára fontos, hogy az ünnepen ott legyenek a templomban az éjféli misén, az ételszentelésen, mások az úrvacsoraosztáson, a húsvéti templomi ünnepélyen… 

Mint már említettem, az első húsvétkor az eseménynél nagyobb volt a csodálkozás. Csodálkoztak az asszonyok, a tanítványok és csodálkozott a hatalom. A későbbi húsvétokról annyit tudunk, amennyi irodalmi és történelmi írásokban fenn maradt, és amennyi a népi emlékezetben él. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a többség sohasem az ünnep igazi rendeltetését helyezte előtérbe az ünnepeken, hanem annak a szórakoztató jellegét. Ma már teljesen ebbe az irányba mennek el a magukat vallásosoknak tartók is. 

Vannak-e még olyan emberek, akik valóban hisznek a feltámadásban, és igyekeznek úgy élni, hogy méltók legyenek a megváltásra? A mai embernek szüksége van a megváltásra. Van egy közös vágy az emberekben: megszabadulni a világjárványtól, ami megnehezíti mindenki életét, félelmet szül mindenkiben… Vannak, akik tudnak türelmesek lenni, vannak, akik lázadnak, és nem kérik, hanem követelik a megváltást. Az igazi keresztény ember mindig kér, sohasem követel. Ezt tette Jézus is: „Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár!” 

A húsvét, a feltámadás lehetőséget ad arra, hogy felébredjünk, hogy rádöbbenjünk a mindennapi, apró örömök fontosságára. Mert nem az teszi boldoggá az embert, ha anyagi javakra tesz szert, ha hatalommal bír, hanem a szeretet, ami húsvétkor a kereszten szenvedő Jézus arcáról sugárzik, amikor azt mondja: „Elvégeztetett.” A megváltás kegyelme egyformán van felkínálva hívők és hitetlenek számára. Ha akarjuk, ha hisszük, mindannyian részesei lehetünk a megváltás csodájának, de ezt nekünk is akarni kell. Nekünk is fel kell ismerni, hogy minden mélypontból létezik út a felemelkedéshez, és minden kalandvágyból, meggondolatlan szárnyalásból van visszaút, ha felismerjük, hogy túlléptük a valóság határait.

Elek György