Jegyzet

Az anyanyelv a lélek hangja

2015.02.20 - 13:18

A jelenlegi túlpolitizált világban az anyanyelv is az érdekharcok eszközévé vált, pedig az anyanyelv használata alapvető jognak van nyilvánítva. A helységeket jelölő táblák, kétnyelvű feliratok, kisebbségi nyelvhasználat az élet minden területén biztosított. Olyan igény ez és olyan jog, melynek tiszteletben tartásához nem férhet kétség, mégis harcolni kell érte, civil és politikai eszközökkel egyaránt. Ez a harc nem lenne hiábavaló, ha ezzel a joggal mindenki egyformán kívánna élni. A gond az, hogy nagyon sokan érvényesülésük, érdekeik miatt nem kívánnak élni a lehetőséggel. Sokan nem is keresik a magyarul beszélő hivatalnokot ügyintézéseik során, könnyebb számukra alkalmazkodni a románul beszélőhöz, ezzel elkerülik a konfliktusokat. Így lassan az anyanyelvünkről szóló problémák az érdektelenségbe süllyednek, sokkal fontosabbak a megélhetési gondok, sokkal fontosabbak a gazdasági és szociális kérdések, amelyekre természetes módon megoldást kell találni, de ehhez nem mindenképpen kell feladni identitásunkat. Emiatt nem kell a gyereket román óvodába és iskolába járatni, mert bebizonyosodott, hogy ettől a gyerek nem lesz okosabb, nem lesz tehetségesebb, nem fog jobban érvényesülni. Gyakran hallom az utcán, autóbuszon, amikor iskolások beszélgetnek és mondják, hogy nem volt ma a „diriginta”, nem csináltunk „geografiát” és „temát” sem kaptunk. Azok a szülők, akik ilyen helyzetet teremtenek, egy kincstől, az anyanyelv ismeretétől fosztják meg gyermekeiket, akik olyan értékrendben nevelkednek fel, hogy nem kötődnek majd semmihez. Az anyanyelven való gondolkodás, kifejezőkészség teljes kialakulása az iskolaérettség egyik legfontosabb kritériuma, nem beszélve a magyar mesék, mondókák, dalocskák, versek gyönyörű világáról, melynek hiányában a gyermek lelke szegényebb, sivárabb lesz. Ugyancsak tévhitekre épülő kordivat, hogy a gyereket külföldre küldjük tanulni. Ezeknek a gyerekeknek nagy része ott is marad a jobb megélhetés reményében, viselve a ,,bevándorló” bélyeget. Ezekre jellemző az idegen közegben való feloldódás, az anyanyelv szégyellése és végül elhagyása. Ezek az emberek nem csak magyarságukat veszítik el, de európaiak se lesznek, mert identitás nélküliek maradnak.

Elek György