Tíz év munkájának az eredményeként sikerült megvalósítani a Kölcsey Alapítvány álmát, azaz a Kölcsey-emlékhely létrehozását. A Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ építéséről és rendeltetéséről Pakulárné Bú Julianna tasnádi lelkipásztor tájékoztatott.

— Sződemeterről nagyon sok embernek Kölcsey Ferenc jut az eszébe, ami természetes, hiszen itt született a Himnusz szerzője. Rendszeresen tartanak itt megemlékezéseket az utóbbi közel harminc évben, de az önök kezdeményezésére vette kezdetét a templom felújítása, majd a Kölcsey-ház felépítése. Miért gondolták, hogy szükség van erre, és hogyan valósult meg a terv?

— Közel tizenegy éve, amikor Tasnádra kerültünk, a Sződemeteri Református Egyházközséget a tasnádi gyülekezethez csatolták. Nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy Kölcsey Ferenc szülőfalujában is szolgálhatunk, illetve abban a templomban, amelyben őt megkeresztelték. Hamarosan megtudtuk, hogy Kölcsey emlékének ápolása a helyi református közösség, illetve az épp aktuális beszolgáló lelkész feladatai közé tartozik. Örültünk annak, hogy a turisták, zarándokok idegenvezetése is hozzátartozik a sződemeteri szolgálathoz. Ugyanakkor szomorúsággal töltött el az, amit ott találtunk, a templom és a kis ház leromlott állapota, az ápolatlan környezet. Olyan látványt nyújtott, mintha gazdátlan lenne a hely. Már a sződemeteri szolgálatunk elején tisztában voltunk vele, hogy ez nem maradhat így. Rossz érzés volt, hogy magyarázkodnunk kellett a turistáknak az ott lévő áldatlan állapotok miatt. De hamar megfogalmazódott bennünk, hogy tenni kell valamit. Azért volt szükség sürgős lépésekre, mert Kölcsey Ferenc munkássága ennél sokkal többet érdemelt, a hely szelleme valahogy kötelezett és kényszerített egy olyan irányba, ahol lehetőséget találhatunk arra, hogy Kölcsey Ferenc szülőhelyének tisztelete teljes mértékben méltó helyére kerüljön. Úgy éreztük, hogy a magyarságnak — különösképpen a partiumi és erdélyi magyarságnak — szüksége van arra, hogy büszke legyen Sződemeterre, Kölcsey Ferenc szülőfalujára. Természetesen azok, akik ápolták Kölcsey Ferenc emlékét Sződemeteren, a maguk tudása szerint tettek azért, hogy Sződemeter bekerüljön a nemzeti vérkeringésbe, de az egyház sokkal komolyabb szerepet kellett hogy vállaljon ebben, ha már úgy adódott közel harminc éve, hogy minden évben helyt adunk a Kölcsey-ünnepségnek. Úgy éreztük, Szatmárcseke és Álmosd mellett eltörpül Sződemeter, emiatt is szükségét láttuk annak, hogy Kölcsey Ferencet az ő szellemi nagyságához méltó környezetben ünnepelhessük. Az, ami most itt látható, tíz év munkája az előkészítéssel, a tervezéssel és az építkezéssel együtt. Az elsődleges terv az volt, hogy minél több helyen és területen népszerűsítsük a helyet, beépítsük a köztudatba Kölcsey Ferenc szülőhelyét. Ezért kezdtük el szervezni a Kölcsey-emlékfutást, amely idén elérkezett tizedik megrendezéséhez. De külön hálásak vagyunk azért, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége támogatott bennünket, felkarolta ezt a nemzeti zarándokhelyet, amely kicsinységével is a legnagyobbak közé nőheti ki magát. Sok helyre kopogtattunk be terveinkkel, elképzeléseinkkel, aztán összefogva az egyházkerülettel megpályáztuk a magyar kormánynál a Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ megtervezésének, majd pedig felépítésének az anyagi szükségleteit. Így 2015 novemberében elkezdődhetett a központ megépítése. Tisztában voltunk azzal, hogy párhuzamosan kell megújulnia mindennek ezen a helyen, úgy a templomnak, mint a kis háznak és a környezetnek is. Érdekképviseleti közbenjárással sikerült a Román Vallásügyi Államtitkárságtól annyi fedezetet kapni, amiből megújulhatott a templom, a kis ház és a környezet. De meg kell említenünk, hogy mindezen anyagi támogatások mellett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület is nagy mértékben támogatta anyagilag a megvalósulást.

— Mit tartalmaz a Kölcsey-ház, és milyen lehetőségek vannak annak a kihasználására?

— A Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ, rövidebb nevén Kölcsey-emlékház a nevében is már sok mindent hordoz. Úgy tervezték meg az épületet, hogy egyaránt alkalmas legyen kulturális és egyházi tevékenységre is. Az épület két fő helyiségében kapott helyet a kulturális rész, vagyis Kölcsey Ferenc emlékezete. A kiállítást a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársai készítették. A kulturális részen kívül az épületben szálláshelyeket is kialakítottunk, mivel az elmúlt évek során sokan igényeltek volna szállást itt, ha lett volna rá lehetőség. Ez most megvalósult, illetve az épület alagsorában egy konyha és egy étkező is helyet kapott, ahol igény szerint ellátást is tudunk biztosítani. Az épület alkalmas arra, hogy konferenciákat, csendes napokat bonyolítsanak le benne. A környezet nagyon csendes, és szálláshelynek azért is kiváló, mert innen csillagtúraszerűen megközelíthető néhány kedvelt, nemzeti szempontból is fontos turisztikai célpont, úgymint Érmindszent, Nagykároly, Érsemjén, Hadad vagy Tasnád.

— A Kölcsey-megemlékezések és a Kölcsey-emlékfutás nagyon sok fiatalt is megmozgat, vannak-e olyan tervek és elképzelések, amelyek célja, hogy még jobban megismertessék a fiatalokkal Kölcsey szellemiségét?

— Maga a Kölcsey-futás elérte a célját. Sok olyan visszatérő fiatal vendégünk van, akik érzik azt, hogy a hely szelleme magával ragadta őket, ezért évről évre visszatérnek ide. De ami igazán beülteti Kölcsey szellemiségét a fiatalok szellemi és érzelmi világába, az többek között a PIM által készített kiállítás. Volt olyan ide látogató iskolás csoport, amelynek tagjai közül többen sírva fakadtak, amikor szembesültek azzal, amit itt láttak vagy olvastak a falakon. Ugyanolyan megható sokak számára belépni abba a templomba, amelyet Kölcsey Ferenc szépnagyanyja építtetett, s amelyikben őt megkeresztelték. Meghatódnak, amikor megkoszorúzzák a Kő Pál szobrászművész által készített szobrot, vagy amikor együtt elénekeljük a Himnuszt. Én azt gondolom, hogy már az, ami itt látható, önmagában megragadó. De természetesen vannak arra irányuló terveink is, hogy olyan rendezvényeket, konferenciákat, kisiskolás vagy középiskolás programokat indítsunk el, amelyeknek éppen a kérdésben megfogalmazott dolog lesz a céljuk: megismerkedni azzal a hellyel, ahol nemzetünk egyik legnagyobbja született, és mélyen elrejteni a fiatal szívekben azt az Isten-, haza- és emberszeretetet, amivel Kölcsey Ferenc rendelkezett.

— A Kölcsey-ház kiváló otthon lehet az egyház, az iskola, a kultúra, de mondhatnánk azt is, hogy a múlt és a jövő találkozásának. Milyen esély van arra, hogy ez minél gyakrabban megtörténjen?

— Amikor idekerültünk, akkor nem sokat tudtunk Sződemeterről. Nem tudtuk például azt, hogy miért az egyház ad otthont a Kölcsey-megemlékezéseknek. Aztán megértettük, hogy egykor az egyház igazi védelmet jelentett Kölcsey emlékezetének, illetve hogy ennek tárgyi és egyéb vonatkozásai itt vannak a legnagyobb biztonságban. Ahol Isten és haza, egyház és iskola, egyház és nemzet, kultúra és egyház ilyen módon összekapcsolódik, hiszem, hogy ott áldásos tevékenység zajlik. Én azt gondolom, hogy mindez itt már együtt jelen van, és minél többen jönnek el, annál többször fog ez megtörténni. A kérdésben nagyon jól megfogalmazódik: a Kölcsey-ház otthon kíván lenni. Otthona azoknak, akik nem ismerik a múltjukat, azoknak, akik feltöltődésre vágynak, azoknak, akiknek fontos a nemzeti érzések kinyilvánítása, de ugyanúgy otthona kíván lenni minden árva magyar léleknek is, amely hazátlannak, otthontalannak, elhagyatottnak vagy kiszolgáltatottnak érzi magát. Aki ide eljön, az megtapasztalhatja, hogy nem csak a múlttal találkozik, de a jövendő nagyszerű pillanatai is felcsillannak előtte, ha Kölcsey Ferenc örök érvényű gondolatait magáévá teszi. Továbbá megtanulhatja azt is ezekből a gondolatokból, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy minden szempontból, de kiemelten nemzeti szempontból biztosított legyen a jövendő. Sokan elmondták, akik már többször eljöttek ide, hogy visszavágynak. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés nem kell Sződemeternek. Hálásak vagyunk, hogy maga a hely és a környezet felnőhetett végre Kölcsey Ferenc nagyságához. Sződemeter egy nagyszerű „fénysugár lett a hon felett…”

Elek György