Ingatlanvásárlás mellett döntöttek a szatmári unitáriusok a gyülekezet életében mérföldkőnek számító találkozón április 21–én.  Az épület imaházként, lelkészi hivatalként és parókiaként is szolgálna.

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök vezetésével egyházfőhatósági kiszállásra került sor Szatmárnémetiben. A találkozó központjában a szatmárnémeti unitáriusok telekvásárlási, illetve épületbérlési/vásárlási szándékának a megbeszélése volt, hogy végre saját imaházat tudhasson magáénak a gyülekezet. Az eseménynek a Wolfenbüttel utcai Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház szatmárnémeti imaháza adott otthont (havonta kétszer itt tartják istentiszteleteiket a szatmári unitáriusok). A találkozóra egybegyűlteket Pálffy Anna-Mária vendéglátó lelkipásztor köszöntötte: a Magyar Unitárius Egyház kolozsvári főhatósági hivatalának a képviselőit, a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör vezetőségét, a szatmári híveket és azok más felekezetű rokonait s a meghívottakat. Mint a lelkes és tettre kész lelkipásztor elmondta: „Az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség szatmárnémeti gyülekezete életében történelmi jelentőségű az alkalom. Ugyanis a rendelkezésünkre álló egyházközségi iratok alapján nincs tudomásunk arról, hogy Szatmárnémetiben mindeddig unitárius egyházfőhatósági kiszállásra került volna sor. Ahogy nincs tudomásunk arról sem, hogy 2013 nyara előtt Szatmárnémetiben lakott volna az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség három megye kiterjedésű területén szolgáló lelkész.” A néhány együtt töltött óra jó alkalom volt arra, hogy az unitárius tulajdonú egyházi ingatlanvásárlás ügyében közösen gondolkodjanak, megbeszéljék a további teendőket az érintettek. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök s küldöttségének tagjai — Gyerő Dávid főjegyző, Bálint Róbert Zoltán közigazgatási előadó tanácsos, Dimény József, a Kolozs-Tordai Egyházkör esperese, valamint a Kolozs-Tordai Egyházkör felügyelő gondnokai, Pálfi János Árpád és Solymosi János — biztosították a híveket arról, hogy a tőlük telhető módon támogatni fogják szatmári testvéreik álmának valóra válását.

Vállvetve, közös erővel

Végül elvetették a telekvásárlást mint lehetőséget, s az épületvásárlás mellett döntöttek az egybegyűltek. Természetesen az unitárius egyház kiveszi a részét az anyagi támogatásból, de pályázati lehetőségek után is néznek, ezenkívül segítséget kérnek a szatmárnémeti önkormányzattól is. Ugyanakkor igyekeztek tudatosítani azt, hogy a szatmári unitárius hívek imája, pénzbeli támogatása és önkéntes munkája az, amire alapozni lehet. Tehát abban maradtak, hogy a szatmáriak kiválasztják a célra megfelelő ingatlant (2 vagy 3 évig akár bérleményről is szó lehet), amit aztán igyekeznek megvásárolni. Ez a saját tulajdonú ingatlan nem csak imaházként, de hivatalként és parókiaként is szolgálna a mindenkori lelkész és családja számára.

Karikás Enikő