A hír az objektív újságírói műfajok közé tartozik, rövid, tényszerű összefoglalója egy olyan történésnek, amely sok embert érint. A hír valamennyi objektív műfaj alapja. A hír akkor jó, ha válaszol az alábbi négy kérdésre: kivel vagy mivel, hol, mikor, mi történt vagy fog történni. A négy alapvető kérdésre a kishír ad választ. Ha a megválaszolandó kérdések egy ötödik (miért?), illetve egy hatodik (hogyan?) kérdésre is válaszolnak, akkor a kifejtett hír típusáról beszélhetünk.

Ezeket a szabályokat kellene hogy betartsák a hírközlők, és olyan forrásokból származó híreket kellene nyilvánosságra hozzanak, melyek megfelelnek a fenti elvárásoknak. Sokan mondják, hogy az álhírek azóta terjednek, amióta a médiaeszközök számtalan módon, folyton növekedő gyorsasággal árasztják a híreket a hírfogyasztók felé. Mások szerint ez nem így van, hiszen a kommunizmus idején, amikor egy tv- és rádióadó volt, a nyomtatott médiát erősen cenzúrázták, nem volt internet, nem voltak közösségi oldalak, nem mondhatta el mindenki mindenről a véleményét, akkor is terjedtek álhírek, mert csak azok az információk kerültek nyilvánosságra, amelyeket arra szakosodott szervek engedélyeztek, és csak abban a formában, ahogy ezeket az akkori párthatalom elfogadta. Így történt az, hogy álhírek sokasága látott napvilágot, így történt meg az, hogy a három malacot fiadzott kocának a médiában már tizenöt malaca került nyilvántartásba.

A szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának korában lényegesen megváltozott a helyzet: bizonyos szempontokból jó, más szempontokból rossz irányba. Megszámolni is nehéz, hogy hány médiumból zúdul ránk nap mint nap a kamuhírek áradata, teljesen figyelmen kívül hagyva mindenféle médiaszabályt. A médiafogyasztó maga — vagy az őt befolyásolók hatására — dönti el, hogy az egymásnak sokszor teljesen ellentmondó hírek közül melyiket hiszi el. Van miből válogatni, és az egyszerű ember pedig, aki nem azért néz tv-t, nem azért hallgat rádiót, nem azért olvas újságot, hogy híreket minősítsen, hanem azért, hogy információhoz jusson, ott marad a teljes bizonytalanságban. Hozzászólhat, kérdezhet, ő maga is gyakorolhatja a megmondóember szerepét, de ettől nem lesz okosabb, informáltabb…

Az álhírek világában hogyan formálódik az emberek egyénisége, hogyan formálódnak a közösségek, melyeken belül épp amiatt alakulnak ki ellentétek, mert más-más hírforrásból jutnak hírekhez, és más-más véleményük alakul ki akár a legelemibb dolgokról is? A média — főként a közösségi média — tudatosan használja ki az emberek befolyásolhatóságát, a káoszra épít, hiszen ez megkönnyíti az ügyeskedők dolgát az emberek tudatformálásában, az identitás háttérbe szorításában és világnézet alakításában. Ezt kellene észrevenni, és még nagyobb tudatossággal ellenállni a kihívásoknak.

Elek György