December 21-én töltötte be ötvenedik életévét Jánk Károly szatmárnémeti költő, magyar nyelv és irodalom szakos tanár, műfordító. A születésnap előestéjén egy irodalmi délután keretében kollégák, barátok, családtagok köszöntötték az ünnepeltet.
A LiterArt Magyartanárok Egyesülete az Északi Színház büféjében szervezett irodalmi délutánt Jánk Károly köszöntésére, aki úgy tudta, hogy egy szakmai beszélgetésre megy Gál Gyöngyivel, de amikor belépett a büfébe, Mátyás Erika, a Szatmárnémeti Református Gimnázium vallástanára vezetésével az iskola diákjai elkezdték énekelni a Boldog születésnapot című dalt, az éneklésbe pedig minden jelenlévő bekapcsolódott.
Gál Gyöngyi szaktanfelügyelő néhány közös élményt idézett, majd Jánk Károly olyan magyarórákra emlékezett vissza, amelyeken Gál Gyöngyi is részt vett. Jánk elmondta, hogy tanított olyan szakiskolákban is, ahol nem volt igazán nagy érdeklődés az irodalom iránt, de jó kérdésfeltevéseivel, magyarázataival ráirányította a figyelmet az adott témára. Sikerült elgondolkodtatnia a gyerekeket az életről és az irodalomról. Ma már Jánk Károly az egyetlen tanár-költő Szatmár megyében, érdemes odafigyelni rá és megízlelni tanítási módszereit, fogalmazott Gál Gyöngyi.
Az eseményen szintén meglepetést okozva Jánk Károly felesége, Ildikó, lánya, Anna és fia, Péter is részt vett, akik Jánk-verseket olvastak fel. Jánk Károly elmesélte a gyerekeinek írt versei történetét, majd a versírásról beszélt.
Kolozsváron egyetemista korában az is megtörtént, hogy megállt az utcán, és a tenyerébe írt le néhány kulcsszót, amelyekből aztán elkészült a vers. A prózaírók hónapokon át, akár éveken át is jegyzetelnek, hogy a felgyűlt anyagból dolgozzanak. A vers szikra, apró kis csírákból, gondolatokból jön létre, de az is előfordul, hogy egy egész vers megszületik. A leggyorsabban megírt verse tizenöt-húsz perc alatt jött létre, a leghosszabb idő alatt megírt vers elkezdése és befejezése között pedig eltelt tizenkét év. A verset megírása után még sokat kell csiszolni, vallja Jánk, aki nem közöl verset, míg azt nem tartja tökéletesnek. A versekkel ugyanúgy kell foglalkozni, mint a gyerekekkel.
A költőt Elek György és Gál Gyöngyi kérdezte, közben pedig megszólaltak a magyartanárok is.
Elek György arról faggatta, mi az, ami jelenleg foglalkoztatja, és milyen szerepet tölt be a mai emberek életében a vers. Jánk Károly elmondta, hogy az utóbbi években kevés verset ír. Az elmúlt két évben nem írt új verset, kettőt fejezett be, amelyeket korábban kezdett el írni, jelen pillanatban a gombás könyvének a kibővítését tervezi. A kortárs költők tollából kevés olyan verset olvas, ami megmarad benne. Nagyon ritkán találkozik olyan versekkel, amelyeket jónak tart. Ma már más igények szerint ítéli meg a verset, nem úgy, mint fiatalon. Olyan fajta költészet íródik, főleg a fiatal generáció tollából, hogy ezeket csak nézi, de nem talál bennük költői képeket, és nem lehet megállapítani, hogy ezek a versek miről szólnak. Lehet, hogy egy asztaltársaságnak mondanak valamit, azoknak, akik ismerik a szerzőt, de szerinte nem szólítják meg a szélesebb olvasói közösséget. Ezek után szívesebben olvassa Dsidát, Kosztolányit és másokat. Nem is igazán az a baj, hogy egy verset csak öten tudnak kontextusba helyezni, hanem az, hogy maga a vers nem egy olyan alkotás, amely megállja a helyét. Jánk szerint a formaérzék is egyre gyatrább; ha valamit elkezdünk, annak kellene hogy legyen eleje, közepe és vége. Vannak költők, akik azt vallják, hogy a huszadik század második felétől már nincs olyan, hogy eredetiség. Már az is jó, ha valaki három nagy költő verseit összegyúrva hoz létre valami jót. Jánk sohasem ragaszkodott ahhoz, hogy saját stílust alakítson ki, mindig az volt számára a fontos, ami megérintette.
A mai olvasók számára nagy kihívás a kortárs költészet értelmezése. Gál Gyöngyi arra szeretett volna választ kapni Jánk Károlytól, hogyan ösztönözzék a magyartanárok a diákokat a kortárs költészet olvasására és a versírásra.
Jánk Károly úgy látja, hogy a kortárs költészet egy óriási paletta, ide tartozik Kányádi Sándor is, de ide tartoznak a mostani középiskolás és egyetemista tollforgatók is. Van költészet, van miből válogatni.
Szőcs Péter elmondta: tudja, hogy Jánk Károly a konyhában is otthonosan mozog, gyakran megtörténik, hogy receptet cserélnek, ez nem egyszer késő este vagy akár éjszaka is megtörténik. A beszélgetés közben asztalra került a születésnapi torta, aminek elfogyasztása közben kötetlen beszélgetés alakult ki. A résztvevők arra a megállapításra jutottak, hogy lehet Szatmárnémetiben irodalmi délutánokat szervezni, csak meg kell találni annak a módját.
Kép