A partiumi és erdélyi magyarok elég gyakran nézik a Magyar Televíziót, így elég gyakran hallják a „nemzeti” és a „keresztény” kifejezéseket. Magyarországon ma már minden nemzeti — még a dohánybolt is —, és a nemzeti oldal politikusai elég gyakran beszélnek a keresztény Magyarországról, Európa keresztény gyökereiről… Nem is lenne ezzel semmi gond, sőt, nagyon jó lenne, ha valóban a nemzeti és a keresztény értékek, a nemzeti és a keresztény szellem uralná a magyar társadalmat. Romániában annyiban más a helyzet, hogy itt a kommunizmus idején is összefonódott és erős volt a nemzeti keresztény érzés, az akkori hatalom megpróbálta tiltani a vallásgyakorlást, de az ortodox szellem erős volt, az ortodoxizmust titokban azért támogatta és támogatja minden hatalom, mert az ortodox vallás államvallás, és az egyházon keresztül a románság nagy része irányítható. Babits Mihály gondolatai jutnak eszembe: „… a világ lényege a szabadság; a csoda csak nagyon valószínűtlen, de mégis mindig megtörténhetik; s ahol nyitva az út a csodának és a szabadságnak, ott nyitva a vallás útja is, melyet a determinációs világnézet oly sokáig elzárt”. Az „intelligens”-nek mondott társadalmakban ma is illik és divat vallásosnak lenni. Az igazi vallásos szellem viszont több mint divat. Az igazán hívő ember nem rendeli alá magát a divatnak, a nemzeti, a társadalmi és a politikai érdekeknek. Az igazi vallásosság egy életforma, ami megtapasztalható a viselkedésben, a dolgokhoz való hozzáállásban, az erkölcsi magatartásban és az emberekkel való kapcsolatban. Azok, akik a kor elvárásainak megfelelően divatként próbálják megélni a vallásosságot, feszélyezetté válnak, lerí róluk az erőltetettség. Romániában a Szociáldemokrata Párt (a PSD az a politikai párt, amelyik több nevet viselt az elmúlt huszonnyolc év során, de szellemiségében nem változott) és az ortodox egyház együtt haladva segítik egymást. A feszélyezettség jól látszik, de a párthoz és az egyházhoz hű emberek megpróbálják túltenni magukat ezen, ám nem mindig sikerül a hitnek felülemelkednie. A PSD és az ortodox egyház együtt kampányol a közelgő népszavazást megelőzően, hogy tisztázzák a család és a házasság fogalmát, hogy tisztázzák azt, ami már tisztázva van. Axiómából akarnak törvényt megfogalmazni és elfogadtatni. A romániai magyarok, akik jól ismerik mind a magyarországi, mind a romániai helyzetet, sokszor tanácstalanul állnak, amikor véleményt kell formálni bizonyos dolgokról. Így van ez most is, hiszen mint ahogy a kereszténység egy életforma, úgy a házasság és a család szentsége sem papírformáktól függ. A román ortodoxok nagy része csordaszellemben fogad el fentről jövő javaslatokat, a magyar egyházak tagjai megpróbálnak valós álláspontot kialakítani — legtöbbször a közös célok elérése végett —, mert a kisebbségi létben nem mindig vezet jóra, ha túl sok az eltérő egyéni vélemény. A házasság és a család megfogalmazása nem lehet politikai vagy felekezeti érdek, még akkor sem, ha a házasságok az égben köttetnek, a család pedig, Richard Bachot idézve: „A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.”

Elek György