Mint arról a táborkezdési tudósításunkban beszámoltunk, most hétnaposra bővült az együttlét, és ennek a hét napnak a központi témája a népmese, méghozzá A papucsszaggató királykisasszonyok története volt, illetve a népmese feldolgozása — az első alkalommal tartott dráma-színjátszó foglalkozás keretében is. „Gondoltuk, hogy ennek az új, Szolomájer Tímea vezette foglalkozásnak örvendeni fognak a gyermekek, de ekkora sikert nem reméltünk. Nagyon bejött! A gyermekek nem csak egy új, kipróbálandó „foglalkozásként” élték meg a dráma-színjátszást, hanem egy olyan új lehetőségként, amelynek keretében — mi magunk, az oktatók, illetve saját maguk számára is újdonságként — megnyíltak; olyan dolgok kerültek elő, beszélgettek, amelyekről eddig sem családi, sem társaik körében nem igazán. Egy teljesen új közeg, gondolataik megosztásának új lehetősége volt, és persze emellett izgalmas készülődés is tánccal fűszerezett, mesébe ágyzott történet bemutatására — büszkén mondhatom: „nagyot szólt” a zárógálán, a szülők, és főleg a néző gyermekek nagyon élvezték. Biztos, hogy jövő nyáron is lesz dráma-színjátszó foglalkozás!” — részletezi szerkesztőségünknek Krupa Anna főszervező.

Hozzátéve: nagyon jól sikerült ismét a néptánc és népzenei tábor, a visszajáró táborozók szerint „ez volt eddig a legjobb!”, rengeteg pozitív visszajelzéssel a szülők és a gyermekek részéről. „És annyit tanultak, annyit fejlődtek ebben a hét napban! Biztos vagyok bennek, hogy például a Kiss Adorján által vezetett hagyományos lakodalmas játéknak köszönhetően ezek a táborozó gyermekek bármilyen lakodalomban felállnak majd az asztal mellől és táncolnak, de nem csak táncolnak, hanem valóban mulatnak. Ezúton is köszönöm az oktatóknak, hogy megtanították — a sok más mellett — ezt is nekik! 
Ugyanakkor számunkra, felnőttek számára sem telt el, mondjam úgy, meglepetések nélkül ez a hét — a kicsik, azaz a 7-8 évesek elkezdték újra felfedezni a népi gyermekjátékokat, rájöttek, hogy eze nekik jó és ez nekik kell; öröm volt velük tanulni, dolgozni, és látni az ő örömüket. 

Amúgy a kicsinek volt külön táncházuk is, amelynek keretében — az ő kérésükre — felvidéki polgári táncokat, sétapolkát, polkát, stb tanulak. Annyira tetszett nekik és élvezték, hogy három estén át is ezeket járták, kérték a táncházban.” – meséli.
A kerek egy hétnek köszönhetően a tábor zárónapjának programja is eltért az évek óta megszokottól: vasárnap délelőtt a gyermekek szüleikkel együtt közösen részt vettek az istentiszteleten. „Ezt az újítást is megtartjuk. Szívet - lelket melengető volt a gyermeksereg látványa a templomban s mint igehirdetésében nt. Gellén Sándor esperes fogalmazott: egész héten dolgoztunk, tanultunk a Jóisten áldásával — azért tehettük ezt  meg, mert Isten rajtunk tartotta kezét és szemét. És szívet-lelket melengető volt a látvány, ahogy a gyermekek és a rengeteg szülő színpompás folyóként levonult a templomból a Gálaműsotr helyszínére, a sportpályára — így lett kerek a történet.” 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!