Hogy mit keres a szatmári újságíró az Ohrid Waves Nemzetközi Néptánc- és Táncfesztiválon? Hajtja a kíváncsiság – sőt, kétszeres kíváncsiság, hiszen egyrészt annyiszor írt már cikket élménybeszámolók alapján, hogy maga is szívesen elvegyülne egy nemzetközi néptánctalálkozó forgatagában. Másrészt az úti cél is különleges: Észak-Macedónia, s azon belül az UNESCO kulturális és természeti világöröksége, Ohrid – Struga, a Balkán-félsziget legöregebb és legtisztább tavának partján.
Mindezek tükrében nem habozott sokat, hogy – természetesen önköltségen, és némiképp kakukktojásként – elkísérje az avasújvárosi Bokréta Néptáncegyüttest, s krónikásukká is váljon.
Néptáncosokkal utazni nem unalmas, az alig 20 órás, 1073 kilométeres út zöme énekkel-zenével fűszerezett, s csak valamikor késő éjszaka csendesülnek a dallamok – nem sokáig, hiszen kora reggel érkezünk a szerb-macedón határhoz. Az átkelő zsúfoltsága a peteiével vetekszik, ennek ellenére relatív gyorsan macedón területre lépünk s az országot átszelve megérkezünk Strugába, az ohridi tó és a Fekete-Drin partjára. Utóbbi szó szerint a lábunk előtt folyt, s mivel a szobafoglalás nehézkesebben haladt a vártnál, többen — előrevetítve a következő napok szórakozását – bele is csobbantak a La Manche-csatorna nyomán csak csatornaként, de Temzeként, Szajnaként, sőt Tálnaként is emlegetett, hihetetlenül kristálytiszta vízbe.
Struga – Strugë, a balkáni kavalkád
Hogy a várost szinte fele – fele arányban ortodox vallású macedónok és szunnita muszlim albánok lakják, az első pillantásra érzékelhető egyrészt a minaretek, keresztény templomok és kápolnák sokaságából, másrészt a nők öltözködéséből – a két kultúrához pedig hozzátevődik, hogy nagyon népszerű üdülőhely a külföldiek, illetve a külföldön dolgozó hazaiak számára. Az eredmény? Egy színes, eklektikus balkáni kavalkád: a folyóparti teraszok asztalai mellett napozóágyak s a vendégkör is vegyes; a hajnalig lüktető éjszakai élet sokadalmában jól megfér egymás mellett a mininél is minibb szoknya vagy forrónadrág, az elegáns ruhák, az egyszerű pamut fejkendők, drága kelméből készült csadorok; vásárlásnál az eurót látva mindenhol, még a pékségben is megkérdezik: euróban vagy dinárban kéred-e a visszajárót (amúgy Észak-Macedónia nem tartozik az euró-övezethez).
Albán esküvő és avasi flashmob
Ha részt nem is vettünk, de bepillanthattunk egy albán esküvőbe, pontosabban esküvőkbe, hiszen hagyományaik szerint külön van a menyasszony lagzija (amelyen a férfiak szinte nem is vesznek részt, teljesen külön asztaloknál ülnek, de még inkább az étterem előtt álldogálnak, amíg a menyasszony csillogóbbnál csillogóbb ruhákba négyszer – ötször átöltözve megmutatja magát az asszonyoknak, akik énekléssel, hangos dobolással fogadják, táncolják körbe) és másnap külön a vőlegényé ( itt már, ha nem is egy asztalnál ülnek, de a fiatalok vegyesen járják a horához hasonló körtáncokat).
Szent Naum, pávák és korsók
Bő órás hajókázás után kötünk ki Szent (vagy Sveti) Naum kolostoránál, alig kőhajításnyira a macedón-albán határtól, a Galicica Nemzeti Park hegyeinek lábánál. Naum – Cirill és Metód tanítványa – 905-ben építtette a kolostort, amely az évszázadok során igen fontos ortodox zarándokhellyé vált, a kicsi templomba most is alig lehetett belépni a hívek és turisták sokaságától. Botanikus kertnek is beillő kertje viszont nyugalmat és békét áraszt, s a látogatók seregéhez szokott pávák dívaként pózolnak a kamerák előtt. A kolostor környéke egyfajta mini-üdülőtelep, kápolnákkal, kempinggel, a Drin kristálytiszta forrásaival, vidám–színes virágmintás korsókkal díszített vendéglőkkel, nyüzsgő stranddal – nem csoda, hogy sokan nem csak egynapos látogatásra érkeznek, hanem egész vakációjukat itt töltik.
Balkán Jeruzsáleme és a Szatmári fonó
A délután ismét Ohridban köszönt – Balkán Jeruzsálemeként is emlegetik, nem véletlenül, hiszen a hagyomány szerint 365 templom, kolostor, kápolna, mecset volt a már az ókorban is fontos kereskedelmi központnak számító településen, s igaz, hogy ma már egy részük rom vagy be van zárva, de majd'minden lépésnél láthatunk egy-egy istenházát vagy imahelyet.
Gyors viseletigazítás, szalagrendezés után indulunk a fesztivál első helyszínére, a sétálóutcán keresztül – a hömpölygő tömeg, színes kirakatok, standok és üzletek kavalkádjában is kitűnik a Popa Zsolt által készített szatmári viselet az Ali Pasa dzsámi minaretje és egy ortodox templom keresztje között, a keresztény és a muzulmán negyed határmezsgyéjén.
Sokan kapják elő mobiltelefonjukat, fotózzák a nem mindennapi látványt, kérdezik honnan jöttünk, a zászló színei alapján többen is beazonosítanak: magyarok; igaz, olyan is volt, aki csak a színekre, a sávozásra már nem figyelt és olasznak aposztrofált.
„Mintha csak az újvárosi szőlőhegyre mennénk”
Az utolsó nap talán a legzsúfoltabb is – délben, egy „utolsó” pancsolást és bombaugrás-sorozatot követően ismét Ohrid keskeny, domboldalra felszaladó utcáit járjuk: a város egyik jelképének számító Sámuel-erődhöz tartunk. Kaptatós az út, és bár „mintha csak az újvárosi szőlőhegyre mennénk”, a szatmári lapályhoz szokott újságírói láb bizony a végére nehezebben veszi az akadályt – meg is pihen az erőd alatti kávézó teraszán, ahonnan lélegzetelállító panoráma tárul a szem elé. Természetesen a X. században épült erődfal meredek lépcsői sem maradnak ki a sorból, majd némi pihenő után elindulunk a másik emblematikus épülethez, az erőd alatti sziklaszirtre épült Kaneoi Szent János templomhoz.
Bokréta, hungarian minority, Transylvania
A fesztivál 26, Lengyelországból, Szerbiából, Moldovai Köztársaságból, Ukrajnából, Romániából érkezett együttese a mólón áll csatasorba – Erdélyt három csoport, a Bokréta mellett a szárazberki Lehajló Rozmaring, és a Székelykáli Néptánccsoport képviseli. Virágos mezőhöz hasonló a népviseletfolyam, az óváros szűk, meredek utcáin visszhangzik a magyar ének: bírják szuflával amíg felérünk az ohridi „Öreg hölgy”, a Szent Szófia székesegyház melletti amfiteátrumig.
A gálaműsort a székelykáliak nyitják, a vége felé, mintegy zárásként a Lehajló Rozmaring járja a szatmári és nyárádmenti táncot, közben pedig: Bokréta, hungarian minority, Transylvania … nem csak a szellő borzongat.
Szabó Kinga Mária