Nincs zebra, nincs elsőbbségadás, nincs semmi, csak a rohanás. Végig a közlekedőkkel voltak, de most még többen vannak a négysávos úton a zebrán átkelő gyalogos miatt fékező sávtárs mellett kibújó, majd a hibára rádöbbenve csikorgósat fékező, ezerkétszáz köbcentis turbólovagok. Még aktívabbak lettek a sávot váltani akaró autósok, akik akkor is bebújnak az ugyanazokkal a nehézségekkel küszködő sorstársuk elé, ha nincs hely. És eddig sem működött, de ezután még kevésbé fog a „mellékutcából magam elé engedem, hadd haladjon ő is” rendszer, amelyik rendszer a „velem se előzékeny senki” elméleten alapul.

De eljött az idejük a két méter magas, mikrobusz méretű terepjárójuk mögül a zebrára kifutó, másfél méter alacsony, két gyereket terelő anyukáknak is. Megjelentek az átkelési jogaikat szétnézés nélkül, minden esetben és könyörtelenül érvényesítő gyalogosok is, nekik külön üzenném — a fenyegetés terhe alóli mentesítést kérve —, hogy a lábtörés ugyanúgy fáj, ha igaza van az embernek, ha nincs. Iskolakezdés előtt is voltak, és helyükön is maradtak a jutalom nélküli toplistán a járdaszélen a zebránál úttest felé fordulva bámészkodók, akiknek ha megáll az autós, intenek, hogy menjen nyugodtan tovább, mert nincs átkelési szándékuk, és akik ha nem áll meg az autós, akkor lelépnek. Itt az ősz, de köszönik, megvannak még a járdaszélen a zebránál, úttestnek háttal beszélgetők is, akik a beszélgetést hirtelen befejezve sarkon fordulnak, és elindulnak a zebrán, függetlenül attól, hogy kétlépésnyire van-e az átkelőtől az épp érkező autóban ülő, szívrohamközeli állapotban a fékre taposó autós. Egy negyvennel haladó autó 11 métert tesz meg egy másodperc alatt, fizikai képtelenség megállni vele két méteren belül, ha rádöbben a sofőr, hogy ott termett előtte a zebrán egy gyalogos. Ilyen bravúrokra nem tanítanak a sofőriskolák, ilyet Hamilton se tud.

Pár hét még, és sötétben lesz az iskolába járás, úgyhogy meg fognak jelenni a sötétben és esős időben Denevérember-feketébe öltöztetett, szintén rohanó gyerekek, akikkel belül párás, kívül torzító esőcseppekkel beszórt szélvédőjű, álmos autósok fognak megküzdeni ónos esőtől, átnedvesedett, lehullott falevelektől csúszós aszfalton. Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk és legyünk tekintettel másokra, mert nem vagyunk Supermanek!

Princz Csaba