Sajnos létező probléma sokak számára, hogy egy — akár kézzel írott szerződés által — eladott autót nem vesz nevére az új tulajdonos — legyen az akár magán- vagy jogi személy —, és ebből a réginek rengeteg problémája származik. Kisebbik gond szokott lenni, hogy az adóhivatal továbbra is a régi tulajdonost tartja nyilván ilyen mulasztás miatt, mint adófizetés-köteles személyt, mérlegelt a problémák között Ressler Ştefan szatmárnémeti ügyvéd, aki szerint a tulajdonjog rendőrségi nyilvántartásban és más állami intézmények nyilvántartásában való rendezése ettől sokkal fontosabb.

Az adóhivatalnál egyszerű

Az adóhivatalokban nem lehetnek komoly gondok, ha van szerződés, és a már nem nála lévő járműtől szabadulni kívánó tulajdonos az adott évre kifizeti az adót, akkor ezek a helyi hatóságok mentesítik az adótehertől az egykori tulajdonost.

A rendőrség forgalmi és közlekedési adatbázisában rendezni az ügyet már sokkal bonyolultabb, ha nincs meg a hajlandóság az új tulajdonos részéről a nevére venni az autót, mutatott rá Ressler. Ha ugyanis ez rendezné az adminisztratív ügyet, a régi tulajdonos neve eltűnne az autó adatai közül, és az új tulajdonos felelne a járműért. Itt már nem elég egy egyszerű adásvételi szerződés felmutatása, mint az adóhivatalnál, hanem szükség van az autó egyéb papírjaira is eredetiben, az adminisztratív feladatot ellátó rendőrnek kérnie kell az autó forgalmiját és törzskönyvét, amit a vevő általában magával szokott vinni, amikor kifizeti a megvett járművet.

Rendőrségi nyilvántartás

Ressler elsősorban olyan problémákkal találkozott ilyen, névre nem vett autók esetében, hogy a régi tulajdonos nevére érkeztek olyan közúti bírságok, amiket úgy ró ki egy-egy illetékes hatóság vagy rendőr, hogy nem állítja meg a járművet, és nem igazoltatja a tényleges elkövetőt, azaz magát a sofőrt. Parkolás és az útadó hiánya miatt kirótt büntetések előfordulása a leggyakoribb. Ilyen esetekben a jegyzőkönyvet megíró hatósági személyek a rendőrségi nyilvántartáshoz fordulnak a járműtulajdonos adataiért, mutatott rá Ressler, s akinek a neve ott szerepel, annak a neve kerül a jegyzőkönyvre is.

Bírósági ügy

Meg nem található autó és vevő esetében a végső és egyedüli megoldás a bírósághoz való fordulás. De ha a régi tulajdonos így is dönt, tovább keseríti az életét, hogy ott kell pereskednie, ahol a tettet elkövették. Az ilyen helyszín pedig nem egyszer Vâlcea vagy Iaşi megyét jelenti, mert van, hogy a negyedik vagy az ötödik tulajdonosnál van a keresett autó, aki az ország túlsó felén közlekedik azzal. Igaz, hogy az ilyen ügyet költöztetni ugyan nem lehet, de mindenkinek joga van ahhoz, hogy távollétében folytassák le a pert, és hogy postán juttassa el a bíróságra a szükséges okmányokat, de ez azért így is elég kellemetlen, mutatott rá az ügyvéd. A bíróságok kétféle döntést szoktak hozni ilyen esetekben. Az egyik az szokott lenni, hogy kötelezik az új tulajdonost, hogy vegye névre az autót úgy, hogy rendőrt küldenek annak a házához, illetve körözés alá helyezik az autót, a másik pedig, hogy végleg kivonják a forgalomból. Ha valaki bírósági ügybe kezd, beadványában konkrétan el kell mondania, mit és miért szeretne elérni azzal, hogy bíróságra vitte az ügyet, és jogilag meg is kell alapoznia az igazát, polgári peres ügyről lévén szó, ismertette Ressler, aki arra kér minden autót eladni szándékozó személyt: gondolja végig, mi a kevesebb időt és energiát követelő cselekedet, szabályos (internetről letölthető) adásvételi szerződést írni, és a vevővel elmenni az autót névre tenni, vagy utólag a bíróságtól kérni ugyanezt, és az eljárás 6–12 hónapos lefutási idejét kivárni, majd ennek tudatában cselekedni.

Princz Csaba