A nyári szabadságukra hazaérkező román vendégmunkások első útja a bukaresti tüntetésre vezet. Nem anyu, apu, nagymama, nagypapa, testvér, rokon, barát a legfontosabb, hanem a román kormány ellen szervezett tüntetés, mert az idegenbe szakadt hazánkfiának fontos a szülőhaza sorsa, nem jókedvéből ment el, bármikor hajlandó visszajönni, ha itt is olyan életfeltételek lesznek biztosítva, mint Németországban, Olaszországban és sok más országban, ahonnan most hazajönnek tiltakozni. Ha egy kicsit visszatekintünk az elmúlt évtized választásaira, arra következtethetünk, hogy a diaszpóra mindig valamilyen átverés show-nak volt az áldozata. Átverték őket akkor, amikor néhány mesterségesen kreált, mintaként felmutatott, sikeres karriert befutott személy példáját említve elhitették velük, hogy a Kánaánként reklámozott Nyugaton mindenki lehet hirtelen gazdag és nagy sztár. Átverés volt, amikor csak a nagy fizetésekről beszéltek, és elhallgatták a még nagyobb kiadásokat. Átverés volt az is, amikor a szavazásokon külföldről akarták megváltoztatni a világot. Hivatalos adatok bizonyítják, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon a külhoni románoknak csak a tíz százaléka vett részt a szavazáson, akkor csak ennyien voltak, akiket érdekelt a szülőországuk sorsa. Most nagy a készülődés, az ellenzék nagy kísérlete ez a kormány megbuktatására és önmaga megerősítésére. Lehet sikeres ez az akció, de lehet az ellenzék bukása is.

Romániai magyarként átgondolva és elemezve a dolgokat arra a következtetésre jutunk, hogy a mi szemszögünkből nézve nem igazán átlátható, hogy nekünk a PSD jobb vagy a jelenlegi, több párba tömörülő, sokszor egymás ellen is harcoló ellenzék, hiszen mi minden román párt számára kockázati tényező vagyunk. Ha valamelyik román párt egy kicsit mellénk áll, az a románság körében veszít népszerűségéből, ha a magyar kormány vesz szárnyai alá, akkor azt belügyekbe való beavatkozásnak tekintik. Ha a külhoni magyarok átmennek az anyaországba, románoknak nevezik őket, aki Nyugaton vállal munkát, azt sok helyen kihasználják, dolgoztatják az itteninél jobb bérért, de kevesebb megbecsülésért. Azok, akik szabadságuk idején a kormány ellen tüntetnek, csak annyit érhetnek el, hogy egy hasonló vagy akár egy rosszabb kormányt segítenek hatalomra. Azok, akik valóban azt akarják, hogy szülőföldjükön javuljanak az életfeltételek, nem a szülőföldjüktől távol vagy egy pártérdeket képviselő tüntetésen kellene hallassák a hangjukat, hanem szülőhelyükön. A nyári szabadságuk idején ne Bukarestbe vezessen az első útjuk, hanem anyuhoz, apuhoz, nagymamához és nagypapához, akik már rég spórolnak azért, hogy a hazalátogató gyermeküknek előteremtsék azt, amit ők a nagy lehetőségek világában képtelenek előteremteni.

Elek György