Sárosi Tibor, a Túrterebesi Általános Iskola új igazgatója szerint elkerülhetetlen a tanügyi reform, de azt átgondoltan kellene megvalósítani, nem úgy, ahogy teszik több mint húsz éve.

Sárosi Tibor 1970-ben született Túrterebesen, itt kezdte tanulmányait, majd 1984-től a jelenlegi Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban folytatta, ahol 1990-ben érettségizett. Ebben az évben felvételizett a temesvári mezőgépész-mérnökire, a nyári felvételije nem sikerült, de az akkor elért jegyátlaga elég volt ahhoz, hogy egy év múlva visszahívják. 1995-ben végezte el a mezőgépészeti szakot. Ekkor ment el katonának, utána egy évet dolgozott a talajjavító vállalatnál. Mivel ő volt a legfiatalabb és ő rendelkezett a legkevesebb tapasztalattal, a leépítésekkel járó átszervezéskor neki kellett távoznia munkahelyéről. Ekkor került be a tanügybe. „Úgy gondoltam — jegyezte meg Sárosi —, hogy egy évet tanítok, amíg találok valami nekem való munkát. Miután belekóstoltam az oktatás és nevelés szépségeibe, úgy éreztem, ez az, amit keresek. Itt vagyok tizenhat éve.” Sárosi előbb mezőgazdasági ismereteket tanított, 1997-től, amikor bevezették a technológiai oktatást, erre a szakra specializálódott. 2004-ben elvégezte az egyetem utáni képzést, ekkor lett címzetes tanár. Közben egy évig volt igazgató Drăguseni-ben, három évig aligazgató Halmiban, ettől a tanévtől a túrterebesi iskola igazgatója.

Beilleszkedés

— Elkezdődött a beiskolázási tervek előkészítése a következő tanévre — magyarázza az iskolaigazgató —, lesz egy előkészítő osztály, ahol Kovács Tünde lesz a tanítónő, aki szintén itt kezdte tanulmányait, és huszonkét éve tanít itt. Lesz egy huszonnyolcas létszámú első osztály, de akár a harmincat is meghaladhatja a tanulók száma, mert több gyereket is egyenesen az első osztályba akarnak beíratni a szülők. Itt Popovics Tünde a tanító néni. Nagyon sok a roma gyerek az iskolában, és ahogy telnek az évek, egyre többen vannak. A felső osztályokban húsz százalék a roma gyerek, az első és második osztályban már ötven százalék. Sokat dolgozunk a felzárkóztatásukon, de nagyon nehéz, hiszen más körülmények között élnek, más környezetből jönnek, négy-öt gyerek van egy családban. Sok szülő figyelmeztetett bennünket, hogy próbáljuk meg tudás alapján csoportosítani őket, mert a rossz tanulók visszafoghatják a jobb tanulókat is. A második, harmadik, negyedikes gyerekek számára megvan „a második esély” néven ismert osztály, ezekkel többet és külön kell foglalkozni, hogy beilleszkedjenek.

Más nehézségek

— Az iskola szinte valamennyi tanulója számára nehézséget okoz a román nyelv tanulása — hangsúlyozza Sárosi Tibor. — Magyar közösségekben élnek, a román nyelvvel csak a heti négy román órán találkoznak, még a román televíziót sem nézik. Ezek a gyerekek csak akkor fogják elsajátítani a román nyelvet, ha azt magyarul jól beszélő romántanár tanítja nekik, egy speciális tanterv szerint. Túl sok változtatás van a tanügyben, de azok nem mind eredményesek. Változtatni kell, de fejjel kellene változtatni, és előre el kellene dönteni, hogy mit akarunk változtatni két év múlva. Mindig a reformról beszélnek, de véleményem szerint az lenne a reform, ha minden tanuló kapna tankönyvet, és a sok elméleti anyag helyett inkább a gyakorlati tevékenységekre helyeznék a hangsúlyt. Azt kellene megtanítani, amire a gyereknek majd szüksége lesz. Mi a Tudj többet, légy jobb rendhagyó oktatási hét keretén belül is igyekeztünk olyan foglalkozásokat szervezni, amelyek hasznosak a gyerekek számára. Ilyen volt például az, hogy az iskolaudvaron lévő beteg fákat kivágtuk, és ültettünk helyettük ötszáz csemetét, ezekre ha vigyázunk, megmaradnak.

Elek György