Minden eddiginél átfogóbb felmérés készült — közel két éven át — a romániai magyar pedagógustársadalomról. A közel 13 ezer hazai magyar oktató mintegy fele töltötte ki a kutatási kérdőívet.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a romániai magyar pedagógustársadalom egészét átfogó kutatási programot indított azzal a céllal, hogy szakmailag megalapozott képet nyerhessen ennek a kiemelten fontos és népes értelmiségi csoportnak a helyzetéről, szakmai opcióiról, kisebbségi oktatási rendszerünk humánerőforrás-készletéről. Az RMPSZ a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központját bízta meg a szakmai program megvalósításával. A felmérést 2017–2018-ban végezték el, a kérdőíveiket 6075 pedagógus, valamint 524 tanintézmény-vezető töltötte ki, továbbá 50 interjút is készítettek — a részletekről pedig ezen a héten számolt be Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, Biró A. Zoltán professzor, a KAM vezetője és Sárosi-Blága Ágnes kutató. A kutatást egyébként mostantól „részenként” teszik közzé: kéthetente egy-egy témakörben fognak megjelenni ezek az írások a szövetség honlapján, három elkészült anyag pedig már elérhető, köztük az is, amelyik többek között az oktatók pályaválasztásával és a társadalmi megbecsülés kérdéskörével foglalkozik.

Mint kiderült, a romániai magyar oktatók pályaválasztása mögött határozott, stabil pályakép áll. Ezt az állítást erősíti az a tény is, hogy a pályaelhagyást tervezők aránya kicsi, illetve nagyon jelentős azok aránya, akik hosszabb ideje vannak a rendszerben. A határozott és stabil pedagógusi pályakép megléte mellett szól még az az érv, hogy a válaszolók az oktatói-nevelői szerephez kapcsoltan az anyanyelv ápolását és a nemzeti kultúra átadását tartják a legfontosabb feladatnak.

Az iskola és a pedagógusi tevékenység alapvetőnek számító oktatói-nevelői feladatköre mellett a kisebbségi rendszerben hangsúlyosan nagy szerepet kap az anyanyelv ápolása/védelme, illetve a nemzeti kultúra átadása — az oktatók közel 98 százaléka nagymértékben fontosnak tartja ezeket. A nagyon magas említési arány arra is utalhat, hogy ennek a funkciónak a fölvállalása a pedagógusi munkában valamiféle hajtóerőként működik olyan esetben is, amikor a munkavégzés egyéb feltételei — adminisztratív terhek, hiányos tananyag- és taneszköz-ellátottság, nem megfelelő

javadalmazás — nem kedvezők, vagy nem az elvárások szerint alakulnak.

A pedagógusok terheltségének (túlterheltségének) kérdésköre ritkán jelenik meg a közbeszédben vagy a szakpolitikai tematizációban, ez alól gyakorlatilag csak a javadalmazással kapcsolatos témakör képez kivételt. Ebben minden bizonnyal közrejátszik több, a pedagógusok munkájával kapcsolatban kialakult társadalmi előítélet is — például: nem nehéz, „úri” mesterség, ha nehéz a helyzet, akkor is tanítani kell.

A kutatás adatai azt jelzik, hogy a pedagógustársadalomra jellemző a túlterheltség érzése, hangulata. A legfontosabb negatív tényező az adminisztráció mértéke, a megkérdezettek több mint 90 százaléka jelzi ennek a kérdésnek a fontosságát, de a megkérdezettek 70 százaléka van azon a véleményen, hogy a munkahelyi stressz és túlterhelés jelentős részben vagy nagymértékben nehezíti a munkáját. Az oktatók ezek mellett azt is említették, hogy csökken a tanulás, oktatás társadalmi értéke, és megterhelő az ingázás, de beszámoltak munkahelyi konfliktusokról és generációs különbségekről a kollégák körében. Ahhoz, hogy sikeresek legyenek, 92,7 százalékuk szerint szükség lenne pihenésre, rekreációra, kiegyensúlyozott életvitelre (94,5%), a szakterületen kívüli tájékozottságra (80,4%) és közéleti szerepvállalásra (46,9%) is.

A tanárok társadalmi megítélése

A pedagógusok munkájának társadalmi megítélése akkor is fontos, ha csupán az úgynevezett kötelező oktatói-nevelői funkcióhoz kapcsoltan vizsgáljuk. Kisebbségi környezetben erre még rátevődnek a rendszer saját mozgásteréből adódó többlet jellegű társadalmi szerepek — írják a kutatásban. A válaszolók nagy többsége azt jelezte, hogy a

társadalmi megbecsülés tekintetében csökkenést tapasztal, és ehhez a benyomáshoz hozzájárul az is, hogy a média — véleményük szerint — nem értékeli kellőképpen a munkájukat. A pedagógusokra irányuló viszonyulások változása minden bizonnyal kapcsolatban van az iskola és a tanulás társadalmi szerepének csökkenésével.

Bár a kérdőívre válaszolók nagy többsége szerint a társadalmi megítélés változása alapvetően a pedagógus személyiségétől és munkájától függ, a valóságban a helyzet ennél összetettebb. A tanulás, az iskola, a pedagógus társadalmi presztízsének csökkenésében globális vagy legalábbis az iskolarendszeren kívüli tényezők is szerepet játszanak, ezért a folyamat kezelése meghaladja a pedagógusok cselekvési lehetőségeit.

Az oktatók szerint a pedagógusok társadalmi megítélését, megbecsülését leginkább az iskola és a szülők közötti együttműködés erősíthetné (85,3%), valamint a magasabb bérezés (75,5%), ha több idő és több támogatás jutna az extracurriculáris tevékenységek számára (64,1%), az iskola marketingtevékenységének fokozására (53,2%), ha több hír lenne a médiában az iskolákról (46%), és csökkennének a kötelező óraszámok (28,5%).