A törvény értelmében év végéig fel kell számolni/be kell zárni a régi típusú, úgynevezett klasszikus árvaházakat-nevelőotthonokat (bármennyire rendbe tettek és jól működők legyenek is), s az ott élőket családi típusú nevelőotthonokban kell majd elhelyezni.

Több mint ötven évvel ezelőtt, 1963-ban kezdte meg működését a halmi árvaház, a régió legnagyobbikaként, 250 fiú lakóval, aztán 1997-ben gyermekelhelyezési központtá alakult, és Havasi Gyopár Gyermekotthon lett a hivatalos megnevezése — s az eltelt évtizedek alatt közel 1600 gyermeknek volt otthona a szó valós és átvitt értelmében is, köszönhetően elsősorban az intézményt húsz éve vezető Vasilovici Enikőnek és munkatársainak, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy az oda került gyermekek és fiatalok ne egy zord intézményben, hanem szerető és róluk gondoskodó, életre nevelő közösségben éljenek. „Az évek folyamán sokan végeztek egyetemet is a növendékek közül — volt olyan évünk, amikor hat egyetemistánk végzett a temesvári egyetemen, állami szakon, s lett belőlük azóta már doktori disszertációt is letett fizikatanár, jogász, építészmérnök. De nem csak rájuk vagyunk büszkék, hanem valamennyi nálunk nevelkedett s az életben saját lábukon tisztességesen és becsülettel megálló növendékünkre. Fontos, hogy a gyermekek is érezzék: hasznosak és hasznos tagjai lesznek a társadalomnak, ehhez viszont az kell, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba, tudjanak dolgozni — ennek pedig az az alapja, hogy legyenek felszereléseink, eszközeink, amelyek segítségével már itt, az otthon keretében elsajátíthatnak egy szakmát. A gondoskodás nem csak azt jelenti, hogy fedelet és ellátást biztosítunk az árva, félárva vagy a vér szerinti családjában veszélyeztetett gyermek számára; arra is nagy hangsúlyt kell fektetni, hogy az iskolai évek, illetve az egyetem befejezése után saját lábára álljon. Rengeteg olyan növendékünk van, akik az érettségit követően külföldre mentek dolgozni, és jelenleg is ott élnek, de amikor Romániába jönnek, visszajönnek látogatóba hozzánk is — soha nem üres kézzel, mindig ajándékokkal megpakolva az itt lakó gyermekek számára. Nem tudják és nem is lehet elfelejteni, hogy itt nőttek fel, de remélem, sikerült és sikerül mindegyikük számára olyan „csomagot” adnunk, ami hasznos az életben. Amikor egy gyermek idekerül hozzánk, és kiderül, mi az anyanyelve, annak megfelelően szólunk hozzá, íratjuk magyar vagy román nyelvű osztályba, ugyanígy a vallásának megfelelő templomba, de arra is volt eset, hogy a négyéves gyermeket mi kereszteltük meg, mert addig nem volt megkeresztelve” — fogalmazta meg elveit, nevelési irányvonalát pár évvel korábban, a megyei gyermekvédelmi felügyelőség megalakulásának évfordulóján. Ezzel párhuzamosan a Havasi Gyopár az egyik legmodernebb nevelőotthonná is lett, köszönhetően a németországi Albert Schweitzer Gyermekekért, Családért és Közösségért Egyesületnek is, amely még a '90-es évek elején érkezett első alkalommal az ugocsai községközpontba, segélycsomagokat hozva — és azóta is visszajár. Komoly anyagi támogatásának köszönhetően az otthon felszereltsége folyamatosan bővült, nemcsak mindennapi használati tárgyakkal, elektronikai cikkek sokaságával, de például varrógépekkel is felszerelte, és kialakított egy tanműhelyt, sőt, a szabómester alkalmazásának költségeit is állta, hogy a növendékek biztos szakmát tanulhassanak — s messze nem mellékesen az egyesület önkéntesei nyaranta több hetet is Halmiban töltenek, kétkezi munkájukkal javítva, rendezve, szerelve és szépítve mindent, amit csak kell.

Az öt, úgynevezett család típusú, nappaliból, hálókból, fürdőkből és konyhából álló modult is magában foglaló épületkomplexumot 2015-ben újították fel teljesen, hőszigetelték az épületrészeket, az A épület hatalmas padlásterét manzárdosították, és tornatermet, illetve számítógépekkel és a közösségi programok zavartalan lebonyolításához szükséges teljes felszereléssel ellátott multimédia-termet alakítottak ki, felújították a mellékhelyiségeket, s olyan körülményeket teremtettek, amelyek sok családban sincsenek. Ám mindez most felszámolódik a szociális és nevelő intézményrendszert módosító törvénykezés miatt, amely értelmében ez év végéig fel kell számolni/be kell zárni a régi típusú, úgynevezett klasszikus árvaházakat-nevelőotthonokat, és az ott élő gyermekeket, fiatalokat családi típusú nevelőotthonokban kell majd elhelyezni — ráadásul a törvénykezés arra sem ad lehetőséget, hogy az igencsak jól felszerelt, modernizált épületekben, így Halmiban is családi típusú nevelőotthont alakítsanak ki a gyermekvédelmi felügyelőségek.

Új otthonokat építenek

Az érintettek (gyermekvédelmi felügyelőség, megyei tanács és az intézmény vezetősége) sokáig keresték a (jó) megoldást, felvetődött az is, hogy esetleg magánházakat vásárolnak az ugocsai községközpontban, s azokban alakítják ki az új, családi típusú nevelőotthonokat, ám kiderült, hogy a vásárlás és a ház standard szabályozásnak megfelelővé való átalakítása szinte többe kerül, mint ha újat építenének, s végül az utóbbi mellett döntöttek. A megyei tanács grémiuma tegnapi ülésén szavazta meg a nagyszabású, közel 6 millió lej értékű projektet, amelynek értelmében Halmiban két, 166 négyzetméteres, manzárdos, 12–12 gyermek elhelyezését biztosító, családi típusú nevelőotthont építenek a Havasi Gyopár otthon közvetlen közelében, míg a már meglévő épületben nappali központot alakítanak ki, valamint Tasnádon, a Nicolae Bălcescu utca 38. szám alatt is építenek egy ugyancsak 12 férőhelyes otthont az egykori radiológia épületének helyén — az ingatlant a június 14-i tanácsülés határozata értelmében a megyei tanács már át is adta a Szatmár Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnak. Az új otthonoknak két év alatt kell megépülniük, ez idő alatt a gyermekek (most 47-en vannak elhelyezve) természetesen a jelenlegi nevelőotthonban maradnak. „Mikor felröppent a hír, hogy bezárják az árvaházat, nagyon megijedt mindenki, a gyermekek és az alkalmazottak is, de aztán megnyugodtak, s megértették, hogy a nevelőotthon nem szűnik meg, csak átalakul. Megmaradnak a munkahelyek, illetve bővülni is fog az alkalmazottak száma, s most már a gyermekek is izgatott kíváncsisággal érdeklődnek, várják az újat. Megmondom őszintén, én is. Nem lesz könnyű vagy egyszerű időszak, tudom, de abban is biztos vagyok: a kisebb, 12 fős közösségek még inkább önállóságra nevelik, ösztönzik majd őket, s ez tulajdonképpen az életre, a saját lábukon való megállásra készíti fel őket. Az Albert Schweitzer Gyermekekért, Családért és Közösségért Egyesület is megértette, hogy ez a váltás nem a mi döntésünk volt, hanem a törvény kötelez rá, s a jó kapcsolat, a barátság továbbra is megmarad, illetve nyomatékosította is, hogy ezentúl is mindenben támogat, segít, nemcsak anyagilag, de két kezük munkájával is. Igen, talán úgy érezhető, hogy több évtizedes támogatása, munkája valahogy kárba veszett, de ez így csak részben igaz, hiszen több generáció is élvezte annak gyümölcsét, szaladgált az udvaron az önkéntesei által letett térköveken, csúszott, hintázott a kis játszótér játékain” — fogalmaz Vasilovici Enikő.

Szabó Kinga Mária