Vasárnap kora este - a március 15-i, szabadtéri ünnepségek folytatásaként – a Dinu Lipatti Filharmónia zsúfoltságig megtelt előadótermében az életművükkel, munkájukkal, tehetségükkel és tetteikkel a szatmári magyarságot szolgálókat jutalmazták.

Az ünnepi műsort Pfeifer Melany szavalata nyitotta, majd a papság forradalmi és szabadságharcos szerepvállalását méltatta előadásában Zakar Péter történész, egyetemi tanár, a magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje, aki szerint a katolikus egyházfik zöme támogatta a társadalmi változásokat. Mint kifejtette, az egyháziak alaposan kivették a részüket az eseményekből elsősorban azáltal, hogy magyarázták a jelentős részben írástudatlan híveknek, mit is jelentenek az új törvények, például a közös teherviselés vagy a választójog – összességében igyekeztek közvetíteni, mit is jelent a polgáriasodás. Zakar Péter szerint elsősorban a papságnak köszönhető, hogy – Bécs várakozásaival ellentétben – az alakulófélben levő Batthyány-kormány alatt nem torkolltak anarchiába a társadalmi változások, lényegében rajtuk múlott, hogy az átalakulás békésen folyt.

Kitért ugyanakkor arra is, hogy nem képviselték egyöntetűen ezt az álláspontot – példaként épp Hám János egykori szatmári püspököt hozta fel, aki köztudottan császárpárti volt és nem tűrte a politikai üzenetek terjesztését a templomokban. Hozzátette: ennek ellenére próbálta megóvni a megtorlások idején a forradalomban részt vett papokat – az udvar felszólítása nyomán mindössze annyit közölt, hogy az általa vezetett egyházmegyéből senki sem vett részt a harcokban, ami nyilvánvalóan nem volt igaz. Derültséget keltett a közönség körében, amikor Zakar Péter idézett néhány, a forradalmi hevülettől áthatott korabeli istentiszteletből – fennmaradt például, hogy volt, aki Mózeshez hasonlította Kossuthot, és olyan is akadt, aki a bibliai igéket a kor szelleméhez igazítva arra buzdította a híveket, hogy ha megdobják őket kővel, „sújtsanak vissza mennykővel”. Mint kiderült, a 48-49-es események az izraelita egyházat is alaposan felbolygatták. Zakar Péter szerint míg a gazdag neológ zsidók lelkesen támogatták a forradalmat és a szabadságharcot, az ortodox többség ezt vallásárulásnak tekintette, és nem volt ritka, hogy az osztrák hatóságoknál jelentgették liberálisabb nézeteket valló hittársaikat.

Az érdekes előadást követően Kis Kasza Cserés Roland szavalta el Sajó Sándor „Magyar énekét”, majd sor került az idei RMDSZ-díjak átadására, közösségépítés, művelődés és oktatás, illetve ifjúság és sport kategóriákban. A kilenc évvel ezelőtt alapított díjjal a szatmári RMDSZ azokat jutalmazza, akik egész pályafutásuk során vagy éppen évről-évre „tettekkel alkotnak közösségünkért” - fogalmazott Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, a szatmárnémeti szervezet elnöke, aki Poszet Kingával, a nőszervezet elnökével közösen adta át az elismeréseket.

Idén a közösségépítés díjat Erdei Péter vehette át,a művelődés és oktatás terén kifejtett tevékenységéért Pataki Enikőt, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónőjé díjazták, az ifjúság és sport kategóriában pedig Lengyel Éva mesteredző vehetett át a díjat.

A meghatottságtól el-elcsukló hangú Pataki Enikő úgy fogalmazott: „Nagy megtiszteltetés számomra. Persze az ember nem a díjakért dolgozik, de nagy öröm, amikor egy közösségtől kapja meg.”, hozzátéve: az elismerés nem csak őt illeti, hanem valamennyi kollégáját és a főgimnázium diákjait is.

Lengyel Éva pedig eképpen köszönte meg az elismerést: „Szívet melengető ez a díj. Ez nem csak az én munkámnak, hanem a szatmári vívásnak is az elismerése. Régi mesterem, a szatmári vívás atyja, Csipler Sándor valahol ott fenn büszkén néz le rám és nem okoztam neki csalódást.”

A gála záró- és egyben fénypontja a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek műsora volt. Előadásukban felcsendült Erkel Ferenc Bánk bánjának oly jól ismert és közkedvelt Hazám, hazám áriája mellett Melinda éneke is, Bartók Béla egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának részlete, számtalan népdal Kodály Zoltán gyűjtéséből, majd összeállításuk végén a jelenlévők „segítségével” elénekelték a Kossuth-nótát, az ünnepi gála pedig a Himnusz eléneklésével zárult.