Ünnepélyes keretek között szentelte meg Schönberger Jenő püspök és adta át a szatmári és régióbeli közösségeknek a felújított, átalakított és kibővített Boldog Scheffler János Központot.

A tavalyi év tavaszán kezdték meg a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek egyesülete által működtetett Boldog Scheffler János Központ épületének, a Zárda épületegyüttes jobb szárnyának felújítását. Az intézmény öt évvel ezelőtt kezdte meg működését, az idők során folyamatos fejlődést mutatott, egyre többen keresték meg — megkésett fejlődéssel élő gyermekek családjai, rehabilitációra szoruló gyermekek és felnőttek — és egyre többen vitték tovább jó hírét. A tevékenységek bővülését hozták azok a projektek is, amelyeket a Boldog Scheffler János Központ indított, a táborok, a terápiákon kívüli tevékenységek, képzések. Csakhamar kicsinek bizonyult az épület, újabb és újabb termeket kellett felújítani. A Velux Alapítvány sietett a Boldog Scheffler János Központ segítségére, az általuk nyújtott támogatásnak köszönhetően újult meg az épület külsőleg és belső részeiben egyaránt, valamint bővült ki a vendégszobákkal, a képzésekre szánt helyiségekkel, az épület alagsorának hasznosításával, az új pincerész kialakításával, ahol a terápiás medence is helyet kap.

A szalagvágást követően az épület egyik tanácstermében dr. Tallián Krisztián moderálta a nyitórendezvényt. Fazekas Enikő, a központ vezetője képekkel és filmbejátszásokkal ismertette az épület felújítási munkálatának történetét. Köszöntötte a résztvevőket Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere és Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke. Nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök az eseményt történelmi szempontból világította meg. Elmondta, hogy Hám János, amikor 1827-ben eljött Szatmárnémetibe, látta, hogy mire van szükség. Létrehozott egy rendet, hogy leányifjúságot neveljenek, akik betegellátással foglalkoznak a kórházban. Az épület, amikor 175 éve elkészült, lehet nem volt ilyen szép mint most, de fontos szerepet töltött be. Akkor hét nővér és két novícia volt az épületben, most négy nővér van és még nincs novícia. Amikor 1948-ban államosították az iskolákat, a nővérek kiszorultak a kórházból és a tanügyből, 1949-ben, amikor el kellett hagyniuk a Zárdát, 190-en voltak. Egy részük utcára, a másik részük börtönbe került. 1990-ben a 190 nővérből kilencvenen éltek, az elmúlt évben az utolsó nővér is átköltözött az örökkévalóságba, emlékezett vissza a püspök, hozzátéve, hogy bízik a jövőben, hittel van a jövő iránt. Azt szerette volna, hogy a nővéreknek legyen új kezdete. Az épület a nővéreké, a nővérek az egyházmegyéé, az egyházmegye pedig Krisztusé. Krisztus olyan embereket vezérelt hozzánk, akik segítségével megújult az épület. A nővérek részéről Szabó Rita nővér szólt az egybegyűltekhez, ő kísérte végig a püspököt, hogy az megáldja az épület minden termét.

A csütörtökön megszervezett nyílt napon az érdeklődők kipróbálhattak terápiás gyakorlatokat, elbeszélgethettek a terapeutákkal és a szociális munkással, benézhettek a felszerelt termekbe.