Hans Lindner július 22-én ünnepelte a 80. születésnapját. Ebből az alkalomból Szatmárnémetibe látogatott az ünnepelt lánya, Stephanie Lindner, aki édesapja nevében fogadta a jókívánságokat, tájékozódott a helyi alapítvány tevékenységeiről, valamint e jeles esemény kapcsán beszámolt lapunknak az alapítvány célkitűzéseiről, a kezdetekről, az azóta eltelt időszak megvalósításairól.

A Lindner egy családra épülő alapítvány, amelynek minden tagja kiveszi a részét a közösséget érintő problémák felismeréséből és a megoldáskeresésből. „Jómagam és a három lánytestvérem kiskorunk óta kísértük édesapánkat az útjai során, rengeteget tanulva tőle. Mi ezekbe a témákba úgymond belenőttünk, mindig is tudtuk, mi a feladatunk és melyek a célkitűzéseink. Édesapám mostanában kevesebbet utazik, ezért a különböző feladatok a fiatalabbakra hárulnak. Teendőinket csapatként összedolgozva végezzük el. Ennek ellenére édesapám még mindig nagyon érdekelt minden egyes tevékenységben. Az utazásainkat követően mindenről be kell számolnunk, beleértve a legutolsó részletet is. Számára még mindig fontosak az utazások ideje alatt szerzett tapasztalataink és meglátásaink. Hisszük azt, hogy minden rosszból ki lehet hozni valami jót, és mindenből lehet tanulni. Ez a kijelentés érvényes az alapítvány munkájára is. Amikor lassan két évtizede elkezdtük a munkát Szatmárnémetiben, mosolyogva vettük tudomásul: a Lindner és Szatmárnémeti vezetőségének prioritásai azonosak. Közösen egy olyan erős régiót szeretnénk kialakítani, amelyben a fiatalok biztonságban, jól érzik magukat. Ez a célkitűzés azóta sem változott. Ezt úgy valósítjuk meg, hogy a fiatalok számára lehetőséget teremtünk arra, hogy szakértő mesteremberekkel, illetve mesterségekkel ismerkedjenek meg. Bár lehetnek merészebb terveik, például hogy a jövőben orvosok, jogászok lesznek, minden fiatalnak jót tenne, ha megismerkede a szakmunkák ágazataival is. Fontos, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek, valamint azt, hogy melyek azok a pillérek, amelyekre a társadalmunk épül” — tájékoztatott Stephanie Lindner az alapítvány elsődleges céljáról.

Az alapítvány tehát szerteágazó tevékenységével igyekszik hasznos tudást és társadalmi értékeket adni a fiataloknak. „Napjainkban a család és az oktatási rendszer elsősorban az elméleti tudásra, a jó jegyek és vizsgaeredmények megszerzésére ösztönzi a gyermekeket. Ez alapvetően így van rendjén, nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy szakemberekre is mindig szükség lesz. A társadalom számára rendkívül jelentősek például a mezőgazdászok és termelők, kőművesek és útépítők, a betegápolók stb. Ezeket a fontos munkákat a helyi közösség tagjainak kell elvégezniük. Nekünk az a feladatunk és felelősségünk, hogy ezekre odafigyeljünk, és megteremtsük a lehetőségeket, hiszen a szakmai munkának értéke van. Ez egy hosszú folyamat, ami nem megy egyik napról a másikra. Hatalmas szerepet játszhatnak azok, akik megszólalnak a társadalomban, tehát azok, akik hangot adnak annak, hogy mi az érték. Itt elsősorban a hatóságokra gondolok. A koronavírus-járvány ideje alatt például az idősebb generáció védelmére hatalmas hangsúlyt fektettek a hatóságok. Ekkor az idősgondozókra és betegápolókra gyakran aggatták a hős címet, ezáltal is kihangsúlyozva a társadalomban betöltött elengedhetetlen szerepüket és a birtokukban lévő szakmai tudás fontosságát. Ha valaki elkezd egy szakmát tanulni, csakis az első fázist érte el. Fontos, hogy a szakmát tanuló törtető legyen, és próbáljon meg a lehető legmagasabb szintre eljutni a szakmáján belül. Meggyőződésem, hogy azok a legjobb vezetők, akik a szakmájukon belül megjárták a ranglétrát az idők során, belülről is ismerik a rendszereket. Csakis így lehet helytállni mind szakmaiságban, mind vezető pozícióban. Egy olyan menedzser, aki belülről ismer minden fázist, tehát például egy idősotthon vezetője, aki a kezdetekben maga is foglalkozott a kedvezményezettekkel, vagy egy olyan farmvezető, aki traktoron ülve kezdte a szakmát, és tudja, hogy milyen az élelmiszergyártás folyamatának az alapköve lenni, az egészen másképpen viszonyul az alkalmazottaihoz és munkatársaihoz. Egy ilyen kinövő menedzser lehet a vállalkozás sikerének a kulcsa” — világított rá Stephanie Lindner.

Ami Szatmárnémetit illeti, Stephanie Lindner elmondta, hogy szemmel láthatóan jó irányba halad a város. „Már a megújuló városkép is tükrözi a pozitív változást. A változásokkal azonban új felismerések és kihívások is járnak. Míg az elején hajléktalanokkal kellett foglalkoznunk vagy éppen szociális tömbházakat kellett felújítanunk, mostanra a fiatalok aktuális gondjainak felismerése, az esélyeik növelése is fontos prioritás lett számunkra. Az új időkhöz új megerősítések kellenek. Meggyőződésünk, hogy a szatmárnémeti Hans Lindner Alapítvány munkatársai a következő években is az eddigi magas színvonalon dolgoznak majd azért, hogy elérjük közös céljainkat.”

Kallós András