Nagyobb a túlélési esélyük az aszpirint szedő gyomorrákos pácienseknek - állítja egy új holland kutatás, amely világelsőként elemzi együtt a tápcsatornában található különféle tumorokat. A mintegy 14 esetet összefoglaló, 13 évet átfogó tanulmány meglepő tényeket publikál az aszpirin használatával kapcsolatban.

A kiemelt esetekben vizsgált páciensek 30,5 százaléka szedett aszpirint már a diagnózis előtt, 8,3 százaléka a diagnózis után kezdte el a gyógyszer szedését, 61 százalékuk pedig egyáltalán nem szedte. A tumorok leggyakrabban a vastagbélben (42,8 százalék), a végbélben (25,4 százalék) és a nyelőcsőben (10,2 százalék) jelentkeztek, állította Martine Frouws, a kutatás koordinátora. Felturbózhatja az immunterápia hatékonyságát a rákbetegeknél az aszpirin, amely a szervezet saját természetes védekező rendszerének serkentésével törekszik a daganatok leküzdésére.

A diagnózist követő ötödik évben a betegek 28 százaléka maradt életben. Azon betegeknél, akik aszpirint szedtek, kétszer olyan nagy volt a túlélés esélye, mint a gyógyszert nem szedőknél, ezen kapcsolat pedig számos életviteli, fizikai és kezelésbeli faktor figyelembevételének esetén is megmaradt.

Dr. Frouws elmondta: jelenleg a túlélő páciensektől szeretnének tumormintát venni, hogy elkezdhessék azt megállapítani, mely tumorfajtákra miként hat az aszpirin, ezzel ugyanis meg lehetne azt is állapítani, hogy mely betegek állapota javulhatna az ilyen jellegű kezelésektől.

A kutatók jelenleg úgy vélik: az aszpirin jótékony hatása vérlemezkegátló hatásának köszönhető. A vérlemezkék a véralvadásért felelősek, ezek hatására záródnak el sebeink. A szervezetben vándorló ráksejtek az immunrendszer elől pont ezen vérlemezkék segítségével tudnak elbújni, ugyanis képesek megbújni közöttük. Ám úgy tűnik, hogy az aszpirin hatására az immunrendszer pontosan képes észlelni a vérlemezkék között lévő ráksejteket és el is tudja pusztítani ezeket.

Frouws arra is rávilágított: az orvostudomány egyre jobban fókuszál a személyre szabott gyógyszerekre, ezek azonban jelenleg még igen költségesek és csak kis populációknál alkalmazhatóak sikerrel. A fent említett kutatás ennek pont az ellenkezője: egy olcsó, jól bevált, könnyen beszerezhető gyógyszerről van szó, amely számos páciens életét javíthatja - és mindezek mellett még célozni is jobban lehet vele - ezért szükséges azt megvizsgálni, hogy a gyógyszer milyen pácienseknél milyen tumorokat pusztít jobban.