Marosvásárhely Erdély középső részén fekszik, festői földrajzi környezetben. Átszeli a Maros folyó, erdőkkel borított dombok veszik körül. A székelység fővárosa (habár sok vásárhelyi nem tartja magát székelynek), művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központ. Az egykori Marosszék, Maros–Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye.

Az 1323–ból származó első írásos említés Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól, az elsőt Mátyás király ajándékozta a városnak 1470–ben. 1601–ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta vezetésével felégették. Ezt követően megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére. 1616–ban Bethlen Gábor Erdély fejedelme írja alá azt az okiratot, amely által a város szabad királyi város lesz. Neve ekkor változik a régi Székelyvásárhelyről Marosvásárhelyre. A város helyet ad jó néhány Országgyűlésnek, és több erdélyi fejedelmet itt választanak meg, vagy iktatnak be az erdélyi fejedelmek közül.

1848 novemberében a császáriak falai alatt verték meg a székelyek seregét, majd a várost is elfoglalták. 1849. január 13–án a honvédsereg visszafoglalta. 1849. július 30–án innen indult Petőfi és Bem a segesvári csatába. 1861–ben Marosszék székhelye lett. 1876–ban Maros–Torda vármegye központja. 1880–ban Bem, 1893–ban Kossuth szobrát, 1907–ben Rákóczi mellszobrát avatták fel a Főtéren. Mindhármat 1923–ban döntötték le.

A városi élet a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi fejlődése a 19. század végén, illetve a 20. század elején Borsos Tamás és Bernády György polgármesteri mandátumai alatt következett be. A századelőn Bernády építtette a Vármegyeházat, a Kultúrpalotát, a mai Orvosi Egyetem épületét, a mai Petru Maior Egyetem épületeit. Polgármestersége alatt vezették be a villanyáramot, a földgázfűtést, kanalizálták a várost és az utakat kikövezték, leaszfaltozták. Ő volt az, aki néhány év leforgása alatt a poros kisvárosból a század igényeinek megfelelő várossá tette Marosvásárhelyt.

A város szimbólumai

A Közigazgatási Palota 1907–1908–ban épült. Régen Cifra Palotának hívták, mivel az akkori kisvárosban szokatlan volt az ilyen impozáns épület. Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján készült, magyaros–szecessziós stílusban. Színes tetőzetével, toronysisakjával, magyar népi motívumaival igen érdekes látványt nyújt. 60 m magas tornyának sisakjában négy óra van, az órák alatti körfolyosóról szép kilátás nyílik a városra. Az egykori Városháza ma a megyei tanács épülete, emiatt általában nem látogatható, csak kívülről csodálható meg.

A Kultúrpalota szintén Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervei alapján épült. A szecessziós irányzatot képviselő épület, színes, a pécsi Zsolnay–gyár majolikacserepeivel díszített tetőzetével messziről magára vonja a figyelmet. A hangversenyteremben Európa egyik legnagyobb orgonája található. Az épület két különálló emeleti részére carrarai márványból készült lépcsők vezetnek fel, mindkét lépcsőházat színes üvegablakok díszítik, amelyek Petőfit, Kossuthot, Jókait ábrázolják. A jobb oldali lépcsőház első emeletén található a Kultúrpalota legszebb és legérdekesebb része, a Tükörterem, a Kultúrpalota gyöngye. Falát freskók és muránói óriástükrök díszítik. A Kultúrpalota ad otthont a Képtárnak is, ahol ismert magyar és román festők képei vannak kiállítva. A Kultúrpalota ma több művelődési intézménynek otthona, ilyenek az Állami Filharmónia, a Városi Könyvtár, a Történelmi Múzeum.

A megyei jogú város számtalan egyéb látnivalója között nemzetközi viszonylatban is különleges műemlékek, templomok, barokk, klasszicista, neoreneszánsz, eklektikus és szecessziós stílusú középületek és lakóházak, múzeumok és galériák, valamint a köztéri szobrok és emlékművek sokasága található.

Lakossága

Marosvásárhelyen a legmagasabb nyilvántartott népesség 164 445 lakos volt (1992), aminek 51%–át magyarok tették ki. Az 1992-es népszámlálás után népességszáma csökken (1992–2002 között több mint 14 ezer fővel) és a 2002 népszámlálási adatok szerint a magyarság kisebbségbe került. Ennek okai a betelepülések mellett részben a demográfiai hanyatlás felgyorsulása (születésszám visszaesése, elöregedés), a magyarok nagy számban való kivándorlása, illetve a tehetősebb rétegnek a környező településekre való kiköltözésben keresendők. A legfrissebb, 2011–es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 127 849 főre csökkent, melyből 45% (57 ezer fő) vallotta magát magyarnak.

Fekete március

Az 1990 márciusában bekövetkezett etnikai zavargásoknak 5 halottja (3 magyar és 2 román) és 278 sérültje volt. Az eseményt az váltotta ki, hogy a magyarság anyanyelvi oktatás megteremtésért zajló tüntetésre válaszolva a Vatra Românească román szervezet környékbeli románokat szállított Marosvásárhelyre, akik feldúlták a város központját, majd rátámadtak a mindaddig békésen tiltakozó magyarokra. A több napig tartó zavargásoknak március 21–re lett vége, amikor is a román hadsereg helyreállította a rendet. Ma is vita tárgya, hogy mi robbantotta ki a zavargásokat. Egyre többen tartják úgy, hogy az eseményeket az egykori Securitate emberei provokálták ki, hogy igazolják az egy héttel később létrehozott Román Hírszerző Szolgálat létjogosultságát.

Weekend–telep

A magyarosan Weekend–telepként is emlegetett szabadidő központ strandjával, sportpályáival a vásárhelyiek egyik kedvenc kikapcsolódási helyszíne. A Weekend–telep tervei Fodor Imre polgármester idejében készültek. A telep nem csak a fürdőzni vágyóknak nyújt kikapcsolódást, a több tucat medencéjével, hanem a sportolni vágyóknak is, mivel több tenisz és futballpálya is található. A Weekend–telep mellett minden év nyarán megrendezik a budapesti Sziget Fesztivál romániai ikertestvérét, a Félsziget Fesztivált.

Stahl István