A mai Szatmár megye nyugati részén lévő Bobáldon ismét jelentős régészeti kutatások zajlanak.

A szabálytalan kör alakú Bobáld-domb adminisztratív szempontból Nagykároly belterületéhez tartozik, és a modern település központjától mintegy négy kilométerre található délkeleti irányban. A Mérges-patak partján egy, az árterületből kiemelkedő magasabb háton lévő bronzkori tell a megyei múzeum és a városi tanács kezelésében álló műemlékvédelmi terület.

„Napjainkban a tell felé közeledőket egy, a zöld kukoricatengerből kiemelkedő domb látványa fogadja. A szájhagyomány szerint a mai Nagykárolytól délkeletre elterülő Bobáld határrész az egykori város legrégebbi betelepült része. Ezt a regényes történeti múltat jócskán cáfolja az, hogy az Anjou-kori oklevelekben mindkét említett helység egy időben, külön-külön megjelöléssel szerepel. Tény, hogy a XIX. sz. első feléből származó történeti írásokban késő Árpád-kori alapításúként feltüntetett Bobáld településsel egy 1359-ben kelt oklevélben a Károlyiak birtokaként találkozunk. A Bobáld-dombon zajló első régészeti feltárások Vende Aladár nevéhez fűződnek. A XX. század elején Szatmár vármegye monográfiájának megírásában közreműködő Vende külön fejezetet szentel a vármegye őskori fejlődésének. Ezzel az alkalommal egy kutatóárkot is ásnak a mindmáig vizsgált lelőhelyen” — nyilatkozta a feltárási munkálatokkal kapcsolatban dr. Hágó Attila Nándor, a Nagykárolyi Városi Múzeum igazgatója.

Az elpusztult középkori Bobáld falu temetőjének sírjai is a tell területén találhatók. A 2001-ben feltárt kora újkori kápolna körül számos sír került elő, és ezek közül sok gazdag melléklettel rendelkezett. A ruhadíszek, gombok, valamint más kiegészítők melett több sírból ezüst, féldrágakövekkel kirakott, hagymafejes hajtűk, valamint gyűrűk kerültek elő. Az előkerült csontanyagot antropológiai szempontból is vizsgálták.

A legújabb régészeti kutatások Bobáldon 2010 nyarán kezdődtek el ismét, a Szatmár Megyei Múzeum és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem együttműködésének eredményeképpen. Az elmúlt évek során egy jól működő kutatócsoport alakult ki, amelynek tagjai: dr. Németi János tudományos kutató, dr. Liviu Marta, dr. Szőcs Péter és dr. Hágó Attila Nándor, mindannyian a Szatmár Megyei Múzeumból, valamint dr. Molnár-Kovács Zsolt egyetemi docens a Babeș-Bolyai Tudományegyetemről. A kutatócsoporthoz az elmúlt évek során számos külföldi egyetem szakemberei csatlakoztak. Szoros együttműködés született a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a szegedi és a debreceni egyetemmel, a bochumi és a kölni egyetemmel. A Szatmár Megyei Tanfelügyelőséggel együttműködve több éven keresztül egy nagykárolyi és három szatmárnémeti középiskola diákjai egy-egy hétig részt vehettek az ásatáson az itt gyakorlatozó bel- és külföldi egyetemistákkal együtt.

A tellen zajló ún. klasszikus régészeti kutatásokat kiegészítették az elmúlt évek során a különböző más tudományterületek vizsgálati módszerei: archeozoológia, archeobotanika, geomágneses és topográfiai felmérések, valamint a légi fotózás alkalmazása. A kutatás céljai közé tartozik a régészeti eredmények közérthető formában (a nagyközönségnek) való bemutása is. Ezt különböző időszakos kiállítások útján próbálja megvalósítani a kutatócsoport. A kutatás anyagi hátterét a kulturális minisztérium, a tanügyminisztérium, a Szatmár Megyei Múzeum, valamint a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem biztosította. Ugyanakkor jelentős támogatás érkezett a Bethlen Gábor Alaptól, a Communitas Alapítványtól, valamint Nagykároly Polgármesteri Hivatalától.

Az ásatás megszervezéséért a szakemberek köszönetet mondananak Hágó Áron, Keiser Lajos, Micle Victor, Pintér József, Zaharie Victor, Varga Norbert és Nagy József magánszemélyeknek, illetve dr. Hágó Attila Nándornak, akiknek a segítsége nélkül nem jöhetett volna létre a nemzetközi régészeti tábor.