Nagykárolyi diákok ültettek fákat csütörtökön az érszakácsi erdőben. A Szatmári Erdők Magánerdészeti Hivatala ebben az évben is meghívta a tanulókat, hogy vegyenek részt a falültetésben. Ez alkalommal tölgyes újraélesztésében kaptak szerepet.

Három busszal érkeztek meg csütörtök reggel az érszakácsi erdőbe a nagykárolyi diákok. Eligazítás zajlott, és kullancsirtó szerrel is befújták őket. Kérték a tanulókat, hogy ügyeljenek egymásra. A szép és alkalomhoz illő beszéd után (Balogh Sándor erdészeti hivatali vezető, az esemény főszervezőjének érdeme) ébresztő sétára hívták a fiatalokat — bő öt kilométerre a kanyarnak nevezett helytől található ugyanis az a tölgyes, ahova új csemetéket kell ültetniük. Az út mentéről a szemfülesebbek észreveszik a kíváncsian nézelődő őzt, a többiek pedig a tovaszökkenő vadban csodálkozhatnak. Közben csiripelnek a madarak, a hideg szél pedig szép lassan kipirítja az arcokat. Egy hektárnyi területet néztek ki számukra az érszakácsi helyhatóság erdejéből — derül ki lassacskán. Egész pontosan egy tavalyi ültetés kipótlását ejtik meg, a szárazság ugyanis a szakácsi erdőt is sújtotta. Körülbelül 165–170 diák jött el, s ha már itt vannak, mindegyiküket három-négy csemete várja — tudatja Balogh Sándor, aki elmondja, hogy a magánerdészeti hivatal csemeteneveldéjéből származnak a leendő nagy fák. Kétéves tölgyfacsemeték. A gödröket már géppel kiásták a munkatársai, hiszen mostanság így kénytelenek ezt elvégezni, egész egyszerűen nincs erre kapható munkaerő. Azon diákok, akik nagyon akarnak ásni, természetesen megtehetik — jegyzi meg. A szakembertől megtudjuk, hogy már elkezdték az ültetéseket, a természet tavaszi ébredését korábbra prognosztizálták. Azonban a hideg kissé lassította ezt a bizonyos magához térést, s ennek okán is éppen időben vannak az ültetéssel.

„Megtanítani a természet szeretetére”

Egy negyedikes, egy hatodikos, valamint több kilencedikes és tizedikes osztályközösség érkezett — tudjuk meg Zsidó Sándortól, a Nagykárolyi Elméleti Líceum igazgatójától. „Meg kell tanítsuk a mai fiatalokat arra, hogy tiszteljék a természetet. Mindig is támogattam, és támogatni is fogom az ilyen kezdeményezéseket, mivel rengeteg erdőt vágnak ki. Ezt pedig valahogy pótolni kell. A fiatalságot ilyen korban kell megnevelni, megtanítani a természet szeretetére. Hiszen tiszta levegőt, tiszta vizet csak úgy lehet biztosítani, ha mi most az iskolában megtanítjuk őket erre a hozzáállásra. Ez a mi feladatunk. Hozzátartozik a neveléshez — én ezt így érzem. Azt, hogy most veszítünk pár tanórát, be lehet hozni, be lehet pótolni” — nyilatkozta a megye legnagyobb diáklétszámú oktatási intézményének a vezetője. Fontosnak mondta továbbá, hogy megéreztessék a fiatalokkal mindennek a súlyát. „Neveljük őket erre, és ők majd továbbadják az ő gyerekeiknek. És akkor valahova eljutunk mi is…” — fogalmazott, s hozzátette, hogy azt is lényegesnek tartja, hogy a környezetvédelemről ne csak beszéljünk, hanem ténylegesen tegyünk is érte.

Fontos a faültetés

Hogy az erdeinkre vigyázzunk, hogy a levegőnket és a vizünket óvjuk, ezekkel az elvekkel a tanulók is egyetértenek. A feladatukat is lelkesen végezték. A cél az — tudatták velük az oktatóikon túl az erdészek is —, hogy a csemetéket lehetőleg a gödrök közepébe helyezzék be, a gyökérzetet előbb óvatosan burkolják körül némi földdel, ügyelve arra, hogy ne maradjanak levegős rések, majd jól tapossák meg a felszínt, mégpedig úgy, hogy kis kupac ölelje körbe a csemete alját.

A negyedikes Mák Borbála nagyon szeret fát ültetni, rendszeresen segít otthon a szüleinek a fák gondozásában is. Mint érdeklődésünkre elmondta, fenyő-, dió-, alma-, barack-, cseresznye-, szóval igen sok fájuk van. A rendhagyó, természetközeli tanítási napból neki az tetszik a legjobban, hogy egy új fageneráció megszületésében működhetnek közre. A szintén negyedikes Forgács Márk Richárd is azt mondja, hogy nekik is sok fájuk van otthon. A faültetés révén — érzése szerint — segítenek a természetnek, s ezért nagyon szívesen vesz benne részt. Egyébként ő sportember — árulta el. Asztaliteniszező, és már számos országos, sőt, nemzetközi versenyen is részt vett. Nagyon örül a faültetésnek, és igen, amint hazaér, mesélni fog például a húgának arról, hogy milyen fontos óvni az erdőket, ápolni a fákat.

A csanálosi Herman Noémi régebben sokat járt az erdőbe a nagyszüleivel. A kilencedikes diák elmondása szerint ez az egyik kedves gyerekkori emléke, hétvégenként túráztak egyet a közeli erdőben. Reggelente elindultak, és délre értek haza… Őzet, nyulat láttak ilyenkor. Amúgy nekik is van erdejük, és több alkalommal volt már fát ültetni, avagy metszeni… A faültetés szerinte nagyon hasznos, már csak annak okán is, hogy egyre több erdőt vesztünk el, és így az újak ültetése különösen fontos.

A diákok jókedvű csevegését sokáig visszhangozta az erdő. Érszakácsiban finom falatokkal, kaláccsal, töltött káposztával várták őket — a magánerdészeti hivatal idén is megadta a módját a vendéglátásnak. A munka után különösen jólestek a finomságok…

Megyeri Tamás Róbert