Megpróbáltál már választ keresni arra a kérdésre: mi lehet az oka, hogy kezdenek eltűnni az emberi magatartásokból, az emberi viselkedésekből, az emberi életformákból és életstílusokból az árnyalatok; mi lehet az oka, hogy minden kezd egyformává válni? Ami sokáig színes volt, fokozatosan fekete-fehérré vált, majd lényegesen felgyorsulva szürkévé, sápadttá, seszínűvé változott. Egyesek szerint annyira eldemokratizálódik a világ, hogy keretei között minden elfér, de szétszórtan, rendezetlenül, szabálytalanul, nincs semmi sem a helyén.

Észrevetted-e, ugyanolyan probléma, ha vannak határok vagy ha nincsenek? A határok gyakran korlátozzák az emberi mozgást, a gondolkodást, az érvényesülés lehetőségét, az önmegvalósítást vagy a közösségi célok elérését, az álmok megvalósulását… A határtalanság szabadságot ad, megnyitja az utat, kitárja a lehetőségeket, de nem korlátozza a túlkapásokat, a féktelenséget, a felülkerekedést…

Megpróbáltál már választ keresni arra a kérdésre: mitől visszafogott vagy szabadjára engedett a te életed? Hiányoznak-e belőle az árnyalatok, a színek, a megoldások? Azzal, hogy felismerjük a hibát, elindulunk a megoldás felé. A felismerésben rejlik a megoldás, de miben rejlik a felismerés? Nagyon sok tudós ember azt tartja, hogy mindenre a gazdasági fejlődés a megoldás. Mások pedig azt, hogy a problémák nagy része nem gazdasági eredetű, hanem szellemi. Árnyalatok nélkül nem könnyű meghatározni, melyik a helyes út. Csak az az ember képes rátalálni a helyes útra, aki el tudja fogadtatni önmagával önmagát. Ehhez néha határokra, néha határtalanságra van szükség. Nem egyszerű dolog elkötelezettség nélkül tiszteletben tartani a határokat. Mint ahogy nem egyszerű megtalálni helyünket a határtalanságban. Azzal, hogy eltűnnek az árnyalatok, ellenőrizhetetlenné válnak az emberi értékek, az értékrendek, eltűnnek az emberi jellemek…

Észrevetted-e, ma már minden ember ugyanazokért a célokért rohan, és ezek között a célok között alig vannak sajátosak, egyéniek. Ma már az emberek alig törődnek önmagukkal, legtöbbször a másoknak való megfelelés ösztönzi, vezérli őket. Úgy múlik el felettük az élet, hogy folyton küzdenek, és amikor megállnak mérlegelni, észreveszik, hogy semmi nem az övék abból, amiért hajszolták magukat, megélt életükből kevés volt az, ami szép emlékként marad meg. Talán mert elég későn döbbennek rá, hogy mennyire fontos a szellemiség és mennyire jelentéktelennek számítanak az anyagiak.

Elek György