Hat házaspárt köszöntött szerdán Pusztadarócon Găman Mihály polgármester, aki 50. házassági évfordulójuk alkalmából kereste fel otthonukban az aranylakodalmas párokat.

Mintegy tíz éve köszönti a pusztadaróci polgármesteri hivatal a községben azokat a házaspárokat, akik 50. házassági évfordulójukat ünneplik, az aranylakodalmasok száma idén hat pár volt, név szerint a következők: Kádár Ferenc és Erzsébet, Pintye László és Anna, Csaholczi Ignácz és Mária, Katócz Samu és Erzsébet, Mare Lajos és Rozália, Racovan András és Mária. Szerdán Gáman Mihály polgármester és Varga Annamária pénzügyi referens otthonukban kereste fel a házaspárokat, és egy díszoklevél mellett egy 500 lejt tartalmazó borítékot is átnyújtott az ünnepelteknek.

A polgármestert és munkatársát lapunk a Mare család otthonába kísérte el, ahol Lajos bácsi az elmúlt szombaton ünnepelte 79. születésnapját, míg Rózsika néni tőle kilenc évvel fiatalabb. Kérdésünkre, hogy milyen volt az elmúlt fél évszázad, egybehangzó választ kaptunk. „Szép családi életet éltünk, egy rossz hang nem volt köztünk. Négy fiút és két lányt neveltünk fel, volt hogy egy időben mindannyian iskolába jártak, hatot kellett felkészíteni naponta. De nem hozott egyik gyerek sem ránk szégyent. Ma már felnőttek, de még mindig úgy féltem őket, mintha gyerekek lennének, mert ugye ma már más világ van” — mondja az utolsó mondatot Rózsika néni, aki férjével nyolc unokának és egy dédunokának is örülhet. Ami pedig ritkaság manapság, hogy mind a hat gyerek Pusztadarócon lakik, így a szülők is közel érezhetik a családot. A nyugodt családi életet Rózsika néni főleg annak tulajdonította, hogy férje példás családapa volt, mint ahogy mondta, „nem járt a kocsmába, hanem letette a pénzt”. Lajos bácsi annak idején a csak „kollektívának” nevezett termelőszövetkezetben dolgozott mezőőrként, majd 20 évet a kereskedelemben tevékenykedett. Rózsika néni a hat gyerek felnevelése mellett szintén a termelőszövetkezetben „normázott”, amiért manapság — mint a mezőgazdasági nyugdíjasok mindegyike — nevetségesnek mondható, mindössze 350 lejes nyugdíjat kap. Az évtizedek munkáját meg is sínylette az egészsége, ugyanis ma már elég nehezen mozog, de amint Lajos bácsi is mondta zárszóként, „50 év múlva is találkozzunk ugyanitt.”

Romász János