Két különleges előadással, valódi kulturális csemegével kezdődött meg a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozat — s bár a két előadás formailag és tartalmilag is teljesen különbözik, a kultúra eleven, folyamatosan bővülő és gazdagodó, színes  szőttesén egységet alkotnak.

Bő évtizeddel ezelőtt álmodta meg Tóth-Páll Miklós, a Harag György Társulat színművésze, örökös tagja és az Ady Endre Társaság elnöke a Magyar Kultúra Hetét, ugyanis január 22–e a Magyar Kultúra Napja, január 27–e pedig Ady Endre halálának évfordulója — a két dátum közötti hetet pedig miért ne lehetne változatos színházi előadásokkal, koncertekkel, történelmi előadásokkal megtölteni? Az Ady Endre Társaság idén tizenegyedik alkalommal vállalta fel a nem egyszerű feladatot és szervezte meg Szatmár egyhetes „tisztelgését” a magyar kultúra előtt, a már több éve „Egycsillagú égbolt” megnevezés és védjegy égisze alatt — vagy, mint ahogy szombaton este, az ünnepélyes megnyitón idézte az 1892 január 14–i, első szatmári színházi előadás prológusát: „Közművelődés nemzeti szellemben.”

A közművelődésbe, s ugyanakkor a nemzeti szellembe is beletartoznak az olyan különleges „mesék”, mint amelyek a moldvai csángó falu, Frumósza (azaz Szépfalu) hétköznapi történeteiből, eseményeiből születtek — Máthé Kriszta magyartanárnő és újságíró tollából, aki tíz év benyomásait, életképeit és nagy–nagy tanulságait gyűjtötte csokorba, némi öniróniával és végtelen szeretettel fűszerezve. Tíz évvel ezelőtt azzal a céllal érkezett Frumószába, hogy magyarul tanítsa az ott élő csángó gyermekeket — célját valóra is váltotta, közben azonban ő maga is rengeteget tanult, a régi, hagyományos közösségek életmódját, az ottani emberek bájos egyszerűségét, végtelen természetközelségét és csodálatos, mélyen emberi humorát. A különálló történések — mintha apróka eszponka, azaz kicsi biztosítótű fogná össze őket — egy sajnos lassan le– vagy eltűnő világot villantanak fel, amelyben az embereknek még volt idejük szót váltani a kapu előtt, volt szívük befogadni és adni, tudtak (pontosabban tudnak) örülni mindennek, olyan apróságnak is, ha valaki tehéncsordájukat fényképezi le s ettől szebb lesz a napjuk.

Az előadás alatt elhangzott dalokat frumószai csángó asszonyoktól gyűjtötték, becses szöveg– és nyelvértékként csillant fel a csángó Mi atyánk, a szerző és férje által készített fényképek pedig szintén azt a különleges „ mindennapi mesevilágot” villantották fel, amelyet — kollégám szomorkás megfogalmazásában — a mi gyermekeink már nem fognak látni, tapasztalni, tudni.

Élő népi ”rock 'n' roll movie”

Szatmáron ritkán látott és játszott, világvárosi szintű és elképesztő produkció Ferenczi György és a Rackajam Betyárjátéka — amely szinte valamennyi előadási formát összevegyítve élő népi "rock 'n' roll movie-t” formál, középpontjában a Betyár figurájával. Aki lehet Sobri Jóska, Patkó Bandi, Veszelka Imre (és családja), Angyal Bandi, Jáger Jóska, Zölt Marci, Savanyú Jóska, vagy a legismertebb–hírhedtebb Rózsa Sándor. Rablók, gyilkosok egyfelől, másfelől népballadák, mondák folklorizálódott hősei, az egykori ponyvairodalom (és a '48–as szabadságharc) sztárjai. Mint azt Szomjas György rendező mondta: „A betyár megtestesít egyfajta ambivalenciát, a gonoszságnak és a jóságnak, a nagyságnak és az esendőségnek az együttese az, ami érdekessé teszi.”

A történet Ferenczi György és a Rackajam által játszott dalokra épül (saját szerzemények, de jól ismert s átdolgozott világslágerek, racka stílusban megzenésített János Vitéz), de elhangzottak Galga menti, szatmári, kalotaszegi betyáros népdalok is — a zene időről-időre összekapcsolódik Szomjas György legendás betyárfilmjeinek a képeivel, hangulataival, Kovács Norbert "Cimbi" koreográfus és táncos vezetésével pedig tucatnyi kiváló és boszorkányos lábú néptáncos eleveníti meg a történeteket és a helyszíneket — hol előtérben, hol érdekes árnyjátékként. S az egész laza szerkezetet az Olt Tamás által felolvasott, korabeli rendőrségi hírek, valamint rablások krónikái kötik össze — a budapesti Nemzeti Színházban telt házzal játszott előadás a szatmári nézőket is elvarázsolta, négyszeri ráadás és több tíz perces vastaps után engedték csak le a színpadról a művészeket.

Szabó Kinga Mária