Bő egy évvel ezelőtt fogadta el Nagykároly önkormányzata azt a tervezetet, amelynek értelmében Kölcsey Ferenc-szobrot állítanak a kisvárosban, ahol 1829 - 1833 között Szatmár vármegye főjegyzői tisztségét töltötte be.
Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész 165 centiméter magas, ülő szobra el is készült, és meg is érkezett a nagykárolyi polgármesteri hivatal előtti térre. A Kézenfogva Testvéreinkkel Sárrétudvari Alapítvány kezdeményezésére a magyar kormány és a magyar-román határszakasz településeit összefogó Európa-kapu társulás, illetve a nagykárolyi önkormányzat támogatásával, és a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület együttműködésével megvalósult alkotást jövő héten, április 12-én, szerdán délután 17 órától avatják fel — az esemény fővédnöke Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke.
Az ünnepség Kovács Jenő polgármester köszöntőjével kezdődik, majd beszédet mond Kelemen Hunor, Románia miniszterelnök-helyettese, majd a Himnusz elszavalása után Novák Katalin köztársasági elnök.
A szobor leleplezését követően az alkotást nm. és ft. Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke és ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke áldja meg.
A szervezők mindenkit szeretettel hívnak és várnak a szoboravatásra.
Majd' kilenc évtized után ismét van Kölcsey-szobra Nagykárolynak
Mielőtt esetleg szó érné a ház elejét, a nagykárolyiakat, hogy nem siették el a dolgot, vagyis a szoborállítást, tudni kell, hogy az egykori vármegyeszékhelyen már állt egy impozáns méretű Kölcsey- szobor — Kallós Ede szobrászművész gróf Károlyi István országgyűlési képviselő megbízásából 1897 áprilisára készítette el a másfélszeres életnagyságú Kölcsey-szobrot, aely a Károlyi-kastély kertjében, egy megmunkálatlan, méretes kőtömb tetején, ülve, elgondolkodva ábrázolta Kölcseyt. Öltözete az 1830-as évek magyaros stílusát tükrözte, kezében könyvet tartott, a talapzaton elöl a költő vezetékneve, hátul pedig a Himnusz első sora volt olvasható.
A szobrot többször is súlyosan megrongálták, előbb 1933-ban, majd 1934-ben, amikor lefűrészelték és elvitték a fejét, a helyére pedig zöld ágakat helyeztek.
Az alkotó, Kallós Ede teljesen megrendülten számolt be a Függetlenség napilap riporterének a történtekről: „„37 év távlatában látom lelki szemeimmel a nagykárolyi Kölcsey-szobor díszes leleplezését, amelyen ott volt a Kölcsey-család, továbbá a Vécsey- és Károlyi-családok képviselői. Bartha Miklós (országgyűlési képviselő) mondott ünnepi beszédet a szoborleleplezésen. Aztán lehullott a lepel és ott ült a nagy költő bronz-alakja, fejét lehajtva, egyik keze térdén, a másikban könyvet tart... Aztán tízezrekre menő tömeg énekelte: Isten áldd meg a magyart!” — olvasható az 1934. szeptember 8-i lapszámban. A költő szobrának megcsonkított bronztestét végül ledöntötték, darabokra szedték és beolvasztották.
A Partiumban megsemmisített szobor aztán öt év múlva Budapesten született újjá: Kallós Ede az eredeti gipszmintái alapján készítette el az alkotás bronzmását, amelyet 1939-ben, Kölcsey halálának centenáriuma alkalmából, bár egy év késéssel állítottak föl a magyar fővárosban.
Az alkotás a Batthyány téren kapott helyet, az eredetihez hasonlóan magas talapzaton, a mai M2-es metró lejáratának területén, arccal a Dunára, illetve a Parlament felé nézve. A Himnusz költőjének szobra azonban nem sokáig őrizhette meg kiemelt pozícióját a II. világháború után: a metróépítés miatt először felvonulási épületekkel vették körbe, majd az 1960-as években a Kiscelli Múzeum raktárában helyezték el, 1974-ben pedig a korábbi talapzata nélkül került vissza a Batthyány tér északi szélére, arra a helyre, ahol ma is áll, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat épülete mellé.