Ezen a napon megengedett egy-két füllentés és beugratás, hiszen a gyerekesnek látszó szórakozásnak komoly lélektani háttere van: ennyi hazugság és tréfa szükséges is a kiegyensúlyozott lelki élethez.

Maradtak ránk feljegyzések, melyek szerint már az ókori görögök szenteltek egy napot a nevetés, a jókedv istenének. Európa szinte minden országában megtartják a vigasságok napját. Az április elsejei beugratás az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza és a német nyelvterületekről jutott el hozzánk is. Bár senki sem szereti, ha beugratják, de ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Franciaországban például április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak szétszórt és figyelmetlen ismerőseik hátára. Magyar nyelvterületen régebben a gyerekeket küldték szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Tehát, ma mindenki legyen óvatosabb, jobban figyeljen a kollégák, család, barátok „ármánykodásaira”. Arra viszont figyeljünk, hogy mindig tudjuk, hol a határ, és egy kedves móka, ugratás, ne menjen át bántó, durva tréfába...

Szabad a káröröm

A hazugsághoz mindig is felemásan viszonyult a társadalom. Egyfelől elítéljük a hazugságot, megbízhatatlannak tartjuk, és kerülni kezdjük, akit egyszer rajtakaptunk füllentésen. Másfelől viszont minden nap elejtünk apró hazugságokat, leginkább saját kényelmünk érdekében. A szorongás azonban, ha észrevétlenül is, minden hazugságnál bennünk marad, félünk, hogy lebukhatunk, és a megszégyenülés kellemetlen érzését senki sem kívánja magának. Április elseje, a tréfák és füllentések ünnepe viszont arról szól, hogy büntetlenül téveszthetünk meg másokat. Pszichológusok szerint az áprilisi beugratás lélektanilag arról szól, hogy szabadon rászedhetünk másokat anélkül, hogy mi magunk kárt szenvednénk.

Évente egyszer tehát szabad manipulálni környezetünket, még szégyenkezni sem kell miatta, sőt, magunknak is (kár)örömet szerzünk. Kis túlzással azt is lehet állítani, hogy április elseje lélektani igénye az embereknek.

Április elsején volt a szilveszter

A tréfás szokások gyökerei is régre nyúlnak vissza: már az 1600-as évek elejéről vannak írásos dokumentumok egy német tartományból, melyben részletesen beszámolnak az áprilisi tréfákról, de valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep. Onnan ered, hogy a Gergely-naptár német bevezetése előtt április elsején ünnepelték az újévet. IX. Károly francia király azonban 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről január 1-jére tétette, de ha valaki meg akarta tréfálni ismerősét, április elsejére küldött neki újévi meghívást. A bolondot aztán, aki elhitte, és megjelent az újévi ünnepségen jól kikacagták, és kinevezték április bolondjának. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az április bolondját a francia poisson d'avril-nak, az angol Aprilfool-nak az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hívja.

Április 1-je a néphagyományban

Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket — babot, dinnyét, tököt — ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották április bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi király választáshoz kötődik.

A magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején vagy április első hetében, lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendőben szorgalmatosak, kövérek és elevenek.