Június utolsó vasárnapja hagyományos módon a tanév mérlegvonásáról, illetve az édesapák köszöntéséről szól a szárazberkiek életében, amikor a vallásórások versekkel, énekekkel és bibliai drámajelenetekkel adnak hálát Istennek a tanulásban elért eredményekért és azokért, akik a mindennapokban sokat dolgoznak érettük.

Ők az édesapák és nagyapák, akik felelősséget vállalnak a család összetartásában, erejükkel és példamutatásukkal bizonyítják, hogy fontos szerepet töltenek be a gyermekek és unokák nevelésében — mondta lapunknak Ilonczai Zsombor lelkipásztor.

Isten igéje Mózes második könyve 2. részének első feléből szólt a gyülekezethez, ahol nem könnyű élethelyzetben lévő, Lévi nemzetségéből származó „férfiú”, Amrám családot alapít, és feleségül veszi az úgyszintén a Lévi nemzetségéből származó „leányt”, Jokebédet. Ez a család sok mindennel kell megküzdjön és szembenézzen, hiszen az, amit az egyiptomi hatóság a héberekkel tesz, kétségkívül elviselhetetlen. Mégis gyermekeket vállalnak, megkeresik a legjobb lehetőségeket ahhoz, hogy egyáltalán létezzenek, mert Isten szemszögéből tekintenek a jövőbe, aki nem csak a család, hanem az egész kiválasztott nép üdvtörténetét készíti elő a megszületett Mózes által. A társadalom legszűkebb köre a család. Alapvető értékeink, kötődésmintáink, azonosságtudatunk innen származik, amibe beleszülettünk. Gyermekeink a családban ismerkednek meg először a többiekhez való tartozásnak és a saját egyéni különbözőségnek a jelentésével. A gyermekeknek a származás sok esetben a kultúrához való tartozást, a hagyományokba való beilleszkedést, a lét folyamatosságának fenntartását, azaz identitásának biztos alapját jelenti. Ebben a helyzetben az édesapáknak fontos feladatuk van, amelyhez mindig Istentől kell erőt kérjenek.

Az igehirdetést követően a legkisebbek énekes-verses műsort adtak elő, amelyet követően a nagyobbak a tékozló fiú történetét játszották el, majd a gyülekezet kórusának szolgálata következett.