Most újra megkérdezem: a számokban egyre több ünnepnap megtanítja-e az embereket ünnepelni?

Anyák napja közeleg. Hogyan ünnepeljük meg az anyák napját, ami még mindig azok közé az ünnepek közé tartozik, amelyet a kereskedők nem tudnak teljesen kisajátítani, nem tudják teljesen ajándékközpontúvá tenni. Anyák napján is szokás ajándékozni: virágot, édességet, de a többség nem szervez komolyabb költségekkel járó családi vagy bármilyen jellegű ünnepet. Az anyák napja általában szűk családi körben, a templomokban és a tanügyi intézményekben zajlik.

Számtalan jelzővel illethető a világunkban nagyon megváltozott és változóban lévő anyaszerep. Ma már nagyon-nagyon ritkán halljuk azt a szót, hogy édesanyám. Az utóbbi években már-már elképesztő, hogyan beszélnek sokan „azokról a nőkről”, akik új életet, új életeket hoznak a világra. Most ne menjünk bele a jelenkor borzalmaiba, maradjunk az anyaszerepnél: mit jelent az valójában, és milyen irányba tart(hat)? A túlmodernizált családokban, a félreértelmezett szabadságjogok és szabad akarat lehetőségei között túlságosan elkeveredik a jó a rosszal, gyakran holtvágányra tér a jó szándék. Sokszor az ember éppen azzal tesz rosszat, hogy túl sok jót akar. Mindenre az a magyarázat, olyan gyorsan fejlődik a világ, hogy nem csak a generációk nem értik meg egymást, hanem ugyanannak a generációnak a fiatalabb és az idősebb tagjai sem. Talán ebből következik, hogy csökkent a szülői tekintély, a nagyszülők pedig teljesen ki vannak hagyva az élet formálásából. A szociológusok között is sokan vallják, hogy ez így helyes, a fiatalok tudják, mit akarnak, hadd alakítsák ők úgy az életüket, ahogy nekik jó.

Anyák napja közeleg. A közösségi oldalakon már találkozunk erre utaló hivatkozásokkal, óvodákban, iskolákban és más tanügyi intézményekben már készülnek az anyák napi műsorokkal: a gyerekek elmondják a verset, elénekelik az énekeket, átnyújtják a virágot, és minden megy tovább. Megtörtént az ünnep. Az ünnepnek viszont kellene legyen valami hozadéka. Az anyák napjának meg kellene legyen a szellemisége. Amikor elkezdődött az anyák napja megünneplése, az volt a cél, hogy felhívják a figyelmet arra a nagyon sok pluszra, amit az anyák egyéb dolgaik mellett a gyermekeikért tesznek. Ma már nagyon sok anya még több pluszt vállal, hogy mindent elvégezzen a gyermekéért, a gyermeke helyett, hogy az mindent megkapjon, amit ő gyermekként nem kaphatott meg. El kellene gondolkodni: szüksége van-e a mai fiatalnak arra, amire valaha a szüleinek szüksége volt? Én azt mondom, igen, de egyre kevesebb olyan szülő van, aki nem azt adja a gyerekének, amire annak szüksége van. A gyerek számára nem az a legfontosabb, hogy minden évben megkapja a legújabb típusú okostelefont, a legdivatosabb ruhákat és minden más anyagit. A gyereknek szeretetet kell adni, mert ha azt nem kapja meg gyerekként, felnőttként nem tudja majd azt visszaadni a szüleinek, a nagyszüleinek, élete társának… Anyák napján azt kell felmérni, megadtam-e azt, amit egy anya meg kell adjon, hogy majd legyen mit visszakapjon. Lehet, hogy már tíz-tizenöt okostelefonnak az emléke sem maradt meg, de a gyerekbe táplált anyaszeretet örök.

Elek György