A huszadik század második fele a nagy változások kora volt. Korábban a nők fejében meg sem fordult az, hogy akarnak-e anyák lenni vagy sem, számukra akkor az természetes volt. Egy ideje már a házasságkötéssel sem jár együtt kötelező módon az anyává válás, a gyerekvállalás tudatos döntés eredménye. Nagyon sok esetben ez a döntés feltételekhez van kötve: anyagi, egzisztenciális, a karriert nem befolyásoló, másoktól való le nem maradás stb. Ezzel szemben lényegesen megváltozott az anyaszerep és az anyákkal szembeni elvárások is. Mindamellett, hogy az anya az apával egyenrangú dolgozó nő, jó háziasszonynak, szerető feleségnek, vonzó nőnek is kell lennie. Tény az, hogy bármennyire is megváltozik a világ, bármennyire összemosódnak a női és a férfi szerepek, feladatkörök, az anyaszerep az, amit a férfiak semmilyen jóindulattal nem tudnak átvállalni, ez a szerep az, amit a gyereket tudatosan vállaló nők minden egyéb dolguk mellett külön feladatként vállalnak el. Amíg régen az anyák arra törekedtek, hogy a fiukból jó munkásembert, lányukból jó feleséget és anyát neveljenek, ma már az a cél, hogy gyerekeiket olyan irányba tereljék, hogy azok minél jobb körülmények között, minél jobb módban éljenek. Sok esetben maguk az anyák buzdítják gyerekeiket arra, hogy a jobb megélhetés reményében más országokban, más földrészeken próbáljanak szerencsét. Így nem csak a többgenerációs családok szűnnek meg, hanem a szülő–gyerek kapcsolat is. Míg régen, miután a szülő felnevelte a gyerekeit, sokszor az unokáit is, ő maga idős korában számíthatott a gyerekek és az unokák gondozására, ma már nagyon sok nagyszülő és szülő csak ritkán látja unokáját, gyermekét, eltartásról ritka esetekben lehet beszélni. Anyák napján egyre kevesebb virágot nyújtanak át a gyerekek, az anyák napi köszöntést is le lehet tudni egy telefonhívással vagy egy képpel a Facebookon. „Anyám, az álmok nem hazudnak…” — írta Petőfi Sándor édesanyjának és minden olyan édesanyának, aki nem egy ilyen világról álmodott. Az édesanyák viszont attól tökéletesek, hogy tudnak új álmokat szőni, és tudnak hinni abban, hogy minden, ami történik, azért van, hogy gyermekük és unokájuk sorsa szebb és jobb legyen.

Elek György