A márciusban, nőnap alkalmából szervezett élményfestéshez hasonlóan a G. M. Zamfirescu Kulturális Központ és a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal a nagykárolyi Aurel Popp festőművésszel közreműködve anyák napja alkalmából is megszervezte az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő kreatív délutánt. A hangulatos rendezvény népszerűségét mi sem igazolta jobban, minthogy a meghirdetett dátum előtt legalább két héttel elkezdték beharangozni, a helyek pedig az esemény meghirdetését követően két - három napon belül megteltek.

Az élményfestés a már “megszokott” helyen, az Iparosotthonban zajlott, ahol vasárnap délután több, mint 100 hölgy vitte vászonra kreativitását. Noha az eseményt anyák napja alkalmából szervezték, a festésen nem csak édesanyák, hanem kislányok, fiatalok, és nagymamák is részt vettek.

Idilli környezet

A teremben uralkodó hangulat ezúttal is kellemes volt: a hölgyeket díszes asztalok, bontatlan vásznak, hűsítő limonádék és koktélok fogadták, és az asztalon pihenve az alkotásra váró ecsetek, festékek és ceruzák is.

Mielőtt elkezdődött volna az alkotás, Aurel Popp rávezette a hölgyeket a délután és egyben az alkotás témájára is, ami ezúttal a latin mātrēscēns — az anyává válás folyamata volt.

Mivel a kreatív délutánt nem feltétlenül profi festőknek, hanem kikapcsolódni és alkotni vágyó hölgyeknek szervezték, a festőművész elsősorban arra buzdította a résztvevőket, hogy papírt ragadva igyekezzenek utasításait követve lépésről léprésre lerajzolni azt, amit a közönség elé kihelyezett táblájára ő is firkantott — egy kör, egy háromszög és görbe vonalak, amelyeket elnézve sok hölgy szkeptikusan próbálta kitalálni, hogy mi is lesz az alkotás végeredménye, ám sikertelenül.

Miután nagyjából mindenki el tudta képzelni az arányokat, a papírra rajzolt alakzatokat a vászonra is felrajzolták a hölgyek, majd elkezdődött az igazi, festékkel és ecsettel való pingálás.

Egy sárgás-narancs körrel kezdődött

Először sárga és narancs, majd fehér és kék árnyalatok tették színesebbé a fehér vásznat. Aztán az anyák által átélt, a gyerekekkel kapcsolatos negatív élményeket a festőművész utasítására fekete körökkel ábrázolták a hölgyek — mindenki olyan arányban, ahogy megélte őket, illetve ahogy leendő anyaként elképzelte azokat. Előzőleg odakészített fültisztító pálcikák segítségével a fekete köröket aztán lila, majd piros-rózsaszín pöttyökkel fedték el a “művészek”, ezek a pöttyök ugyanis a pozitív pillanatokat jelentették. Mondani sem kell, a színes pöttyökkel való festés után a negatív érzelmeket ábrázoló fekete karikák szinte teljes mértékben eltűntek a készülőben lévő festményekről, így az alkotások nagy része sárga, narancs, kék, lila és pirosas színekben pompázott.

Az egyedüli dolog, ami mindenkinél fekete maradt a vásznon, az a festés elején rajzolt U forma volt, amely addigra már volt akinek faként, másnak pedig női arcként köszönt vissza alkotásáról. Az, hogy ki mit szeretett volna kihozni alkotásából — lombos fát vagy kalapos hölgyet —, mindenkinek a saját döntése volt, de főként a hölgyek képzelőerején múlott: voltak akik a kezdetektől fogva fának láttak leendő alkotásukat, mások pedig egy édesanyának. 

A terápiaként ható festés alatt egyébként szinte senki nem érezte hiányát a külvilágnak vagy a közösségi médiának, láthatóan mindenki teljes mértékben megélte a pillanatot, és igyekezett utat adni kreativitásának, kiszakadván ezáltal a szürke hétköznapok nyomasztó problémái alól.

Azok a “művészek”, akik problémába ütköztek a festmény tárgyának véglegesítésekor, bátran segítséget kérhettek Aurel Popptól, aki természetesen minden segítségre, útbaigazításra szoruló hölgynek állt rendelkezésére.

Egyedi alkotások láttak napvilágot

Mondani sem kell, hogy a délután végére – ami egyébként már kora estébe torkollott — szebbnél szebb és különlegesebb alkotások születtek. Bár az utasítás ugyanaz volt, a színeket, az arányokat és a formákat minden hölgy a saját elképzelése és stílusa alapján varázsolta a vászonra, így 100 hasonló, de mégis teljesen eltérő alkotás látott napvilágot az élményfestés során.

Fontos megjegyezni, hogy ezeknél az élményfestéseknél nem feltétlenül a végeredmény az, ami elégedettséggel tölti el az embert, hanem az a folyamat, az az izgalom és egyben lelki béke, ami átél, miközben az adott festményt készíti.

Szabó Beatrix