A Szatmár–Szigetlanka református templomban tartott anyák napi istentiszteleten újszülöttet kereszteltek, az igehirdetés után pedig az egyházközség fiataljai köszöntötték az édesanyákat.

Tegnap a Szatmár–Szigetlanka református templomban keresztelővel vette kezdetét az anyák napi istentisztelet. Nagy Róbert lelkipásztor, mielőtt kiszolgáltatta a keresztség sákramentumát figyelmeztetett, hogy a gyermek Isten ajándéka, akit kölcsön ad a szülőknek, de majd visszakéri. A szülő a gyereket nem a világnak, hanem Istennek kell nevelje, ezért kell a kereszteléskor a szülőknek és a nagyszülőknek fogadalmat tenniük, hogy a megkeresztelt gyereket a fogadalomtételnek megfelelően fogják nevelni.

Az anyák napi prédikáció alapigéjét Sámuel próféta könyvéből választotta az igehirdető, az Ószövetség egyik ismert nőalakjának, Annának a történetét idézte fel, akinek nem lehetett gyermeke. Anna fogadást tett: „Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom…” Annának fiúgyermeke született és teljesítette ígéretét, elvitte a templomba, gyermekét az Úrnak ajánlotta, így lett abból az Ószövetség egyik legnagyobb prófétája, Sámuel.

Anna élete és magatartása ma is példa lehet minden anya számára. Feltehetjük a kérdést: van-e olyan édesanya, aki még sohasem szenvedett, aki még nem volt mélyponton? A fontos az, hogyan tud harcolni azért, hogy ebből a mélypontból felemelkedjen. Ma már egyre többen érzik azt, hogy egyedül maradnak. Mindenki dolgozik, mindenki rohan, a családtagok egyre kevesebbet törődnek egymással. Sokan tűnődnek azon, hogy mit lehet kezdeni ezzel a lelkiállapottal? Ilyenkor két lehetőség van: leborulni vagy kiborulni. Sajnos, a legtöbben a kiborulást választják. Azok, akik Anna példáját követik, Isten elé járulnak, kitárják a szívüket, hogy megtalálják a problémák megoldása felé vezető utat. Az anyák napja arról is kell szóljon, hogy szülő és gyerek leborul Isten elé. Anna ezt tette: „Ó, Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve!” Képesek-e a mai édesanyák és édesapák Isten dicsőségére nevelni a gyermekeiket? A nemrég készült felmérés szerint a Szatmár–Szigetlankai Református Egyházközségben 887 lélek van, ebből 103 gyerek. A vasárnapi anyák napi műsorban körülbelül harminc gyerek vett részt. A szülők feladata, hogy megfogják a gyermekeik kezét és elvigyék a templomba. Nem elküldeni kell őket, hanem elvinni. „Adj, hogy adhassak!” — imádkozott Anna. Ez az egyetlen megoldás arra, hogy az elmagányosodó emberek a mélypontból felszínre kerüljenek, hogy élettársukban és gyermekeikben igazi társakra találjanak és többet ne érezzék magukat elhagyottaknak.

Az igehirdetés után az egyházközség fiataljai verses–zenés műsorral köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat, majd virágot nyújtottak át számukra. Énekelt az egyházközség nőszövetségének énekkara, verset mondott Kupán Erzsébet.

Elek György