November 30-án, András-nap éjfélkor „bezárulnak a hegedűtokok”, véget vetnek a kisfarsangi mulatozásoknak — ugyanakkor András napja a disznóvágások kezdete s a házassági varázslások ideje is. Kezdődik az adventi időszak, a négyhetes karácsonyi előkészület.

November, azaz Szent András havának utolsó napján, 30-án ünneplik Szent András apostolt, a keleti egyház (s egyben Románia) az első században élt védőszentjét. András Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Simon Péter; Jézus halála után a Fekete-tengertől délre, Trákiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, majd Petra városában feszítették keresztre. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András-kereszt néven emlegetik — ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.

A legjelentősebb házasságjósló nap

Az András-naphoz — amely az adventi böjti időszak előtti utolsó jeles nap, amikor Erzsébet- és Katalin-nap után még egyet lehetett mulatni — legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalin-naphoz, és ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, -varázsló nap. A házasságjósló praktikákat a lányoknak (no meg a legényeknek) természetesen titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha, de még inkább gatya (szigorúan csak az ellopott! volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe, s ha a lányok éjfélkor megrugdalták a disznóólat, a disznó röffenéseinek a száma „megmondta”, hány évig maradnak még pártában. A Mezőségben a református lányok nem disznóólat rugdostak, hanem az udvaron csillagokat szedtek a kötényükbe — miközben szemükkel válogatták a csillagokat, azalatt tízszer kellett visszafelé számolni 10-től 1-ig — de közben vigyázni kellett, nehogy ugyanazt a csillagot kétszer is kiválasszák —, ezután be kellett szaladni a házba, és a csillagokat az ágyba kellett önteni, hogy aztán megálmodják, ki lesz a vőlegény. A palóc lányok ezen a napon almát dugtak az eresz alá, amit Borbála napján a másik felére fordítottak, majd magukkal vitték az éjféli misére, s ha közben valaki megszólította őket, akkor annak a fia vagy rokona lesz a férjük. Ezen a napon gyümölcsfaágakat is szoktak vízbe állítani, és ha karácsonyig kizöldültek, akkor az farsangi férjhez menést jósolt. A közös jóslások többnyire a fonóban történtek — ólomöntéssel, gombócfőzéssel: a megolvasztott ólom vízbe öntése utáni alakzat a leendő férj foglalkozását mutatta, a gombócokba pedig férfineveket tartalmazó cédulákat tettek, és a víz tetejére elsőnek feljövő gombóc rejtette a jövendőbeli nevét. Ugyanazt a jóslást ugyanannak a személynek ugyanazon az estén nem volt szabad megismételni, majd csak egy év múlva. Persze a legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól, ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, és az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve.

Disznóölő András és farkasűzés

András-nappal kezdődtek a disznóvágások (-ölések) és természetesen a disznótoros összejövetelek — modern korunkban ez a szokás él még leginkább, és sokfelé még ma is tréfásan disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot. Helyenként szokás volt a disznótor estéjén kántáló gyerekeket fogadni az asztal körül, s a kisfiúk a disznó nevében elmondták annak életútját, cserében kis útravalót, csörögefánkot kaptak. Ehhez hasonló szokás a nyársdugás, amikor a gyerekek titokban ágas-bogas nyársat tettek a gazda ablakába, ajtajába, s mindenféle válogatott üzenetet tűztek az ágaira. A disznótoros társaság mindezen jót derült, s cserébe finom falatokat akasztott a nyársra.

Kárpát-medence-szerte különleges és egyedi az a csángó hiedelem, miszerint ezen az éjszakán András elmondja az összesereglő farkasoknak, hogy hol találnak egy-egy birkát, tehenet, malacot, s ha a gazda azt akarja, hogy a farkas elkerülje a házát, akkor András-nap éjszakáján össze kell kötnie a házban lévő összes ollót, mert így összeköti a farkas száját is. A biztonság kedvéért farkas(támadás) ellen fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és homlokukra is.

András-napi időjárásjóslások

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik, és ha a libát megtartja ilyenkor a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.

Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték, kiválasztottak 12 egészséges lemezt, és mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl, majd feltették a kemence tetejére, újév reggelén pedig megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, mert az esős lesz, amelyikben pedig nem volt víz, az száraz. Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása is: az ágat vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord, ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás. A Maros-parti öregek ezen az estén kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt, és leszúrták a földbe, majd leültek, és megvárták a napkeltét, amikor aztán megvizsgálták a vesszőket: ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta őket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak. De András nemcsak jósló-, hanem termőnap is volt, kotlót, fát ültettek a bánátiak, máshol disznókat párosítottak ezen a napon. Sok helyen ma is András-malacoknak mondják az András-napkor vagy néhány nappal előtte/utána született kismalacokat, és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.

Éjfélkor beáll az advent

November 30-a, vagyis András napja már az adventi időszak kezdetét is jelzi, hiszen a naphoz legközelebbi vasárnap már az advent, a karácsonyra való négyhetes előkészület első napja. Ezért aztán éjfélkor András „bezárja a hegedűtokot”, hiszen adventben tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Elcsendesült a világ, elkezdődött az ünnepre való testi és lelki felkészülés, de az advent négy hete alatt készültek fel a betlehemesek is a karácsony köszöntésére, és ekkor jártak az ostyahordó gyerekek: a kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki, így adakoztak a vékony pénzű tanítónak abból, amijük volt.

Szabó Kinga Mária