Hagyatéki eljárás megindításához volt szükségem egy szatmárnémeti ingatlanról szóló adóigazolásra. Előbb a ház ez évi adóját fizettem ki, legyen patyolatfehér az az adóigazolás, és amikor megkaptam a nyugtát, eszembe jutott, hogy legutóbb fizetnem kellett az adóigazolásért, úgyhogy arra gondolva, hogy hadd babráljak ki végre én egyszer a rendszerrel, megkérdeztem a pénztárost, vissza kell-e még jönnöm hozzá, mielőtt kikapom az igazolást. Nem, mondta, fizetni csak akkor kell, ha sürgősségivel kérem. Kitöltöm az adóigazolás-igénylést, le akarom adni. Kiderül, hogy a pénztári furfangom nem jött be, fizetni tényleg nem kell az adóigazolásért, de láttamoztatni viszont kell. A pénztárnál. Ahol pár perce fizettem. Azért kell láttamoztatni, hogy az adóigazolás-irodában dolgozó hölgy megbizonyosodjon afelől, hogy ki van az adó fizetve. Itt a nyugta! — lobogtatom a percekkel ezelőtt kapott papírt, de az nem elég: láttamozás kell. De — mondom — elektronikus adatbázis nincs? De van. Látja is a hölgy, hogy mikor lett mennyi pénz kifizetve és mire, de a láttamozás kell! Hogy legyen nyoma annak, hogy ki vette el tőlem a pénzt. De — mondom — az nincs rajta az adatbázisban is szereplő nyugtán? De rajta van. De kell a név a papírra is a hibalehetőség minimálisra csökkentése érdekében. Visszaállok a kasszáknál lévő sorba, gondolkozok, hogy nem baj-e, hogy nem ugyanahhoz a pénztárhoz álltam be a sorba, mint amelyiknél fizettem. Mikor kiálltam a sort, kiderült, hogy nem baj. De az baj, hogy az örökösödéshez kért adatlaphoz nem illeszkedik az adóigazolásokkal foglalkozó hölgy által adott azonosító kód. Na, ebből megint sorállás lesz, gondolom… Nem lett. Egy ekkora eltérés még a „minimálisra csökkentett hibalehetőség” küszöbe alatt marad. Megúsztam az újbóli sorban állást, kapok láttamozást, másnapra lesz adóigazolás. (Megjegyzem, az adót befizetni elég volt a személyi igazolvány, láttamozás, kérvényezés és kódkiosztás nélkül is elvették a pénzt, hibalehetőségtől nem tartottak fikarcnyit sem.)

Negyvenhét percet töltöttem el az adóhivatalban úgy, hogy kétszer is fel kellett keresnem, miközben mára odáig kellett volna jusson ez a város meg ez az ország, hogy ezt az egész dolgot otthonról, a számítógép elől intézzem úgy, hogy egy fia papírra sem nyomtatok semmit sem. … sose lesz rend!

Princz Csaba