Ezek ugyebár azok az emberek, akik ugyan tudnak írni meg olvasni, de előbbit nem művelik helyesen, utóbbit meg mindössze a betűk egymás után helyezése szintjén végzik, annak tartalmát közel sem értve. Most hirtelen sokuknak mérhetetlen szabadideje lett sajnos a kényszerszabadságok, az otthon dolgozás és az elbocsátások miatt, és minden fikarcnyi frusztráltságukat, elkeseredettségüket az interneten vezették le. Megjegyzem, még mindig jobb, mintha a családjukon tették volna, de ha morbid akarok lenni, azt legalább senki sem látná. Ezt meg a fél világ. Gyakorlatilag egy összetett mondatot nem tudnak megfogalmazni, de úgy érzik, hogy a véleményüknek ott kell állnia. Fogalmuk nincsen arról, hogy a cikkben, amit idegességtől habzó szájjal megosztottak, tulajdonképpen miről is írnak. Nem értik az összefüggéseket. Nem értik a hátteret. Viszont menthetetlen kényszert éreznek arra, hogy világgá kürtöljék, hogy mit gondolnak a dolgokról. Jelenleg Romániában — itt tessék kapaszkodni — az iskoláskorú gyermekek több mint 40 százaléka valamilyen szinten funkcionális analfabéta. Na nem a régi értelemben, mert írni, azt tud, csak ugye nem érti azt, amit leírt, pláne nem azt, amit olvas, arról meg ne is ejtsünk szót, amit felolvasnak neki. S ezek a gyerekek elvégzik az iskolát, mert valamilyen fura oknál fogva akkor is el kell végeztetni velük, ha tudván tudjuk, hogy nem képesek rá. A szüleik pedig amúgy is balhéznak, ha a tanárok azt merészelik mondani, hogy az édes csemetéjük butácska. Azután ezek a gyerekek felnőnek, s nem az az igazán zavaró, hogy kifejtik a véleményüket a fórumokon, de a „becézett” avagy huszonegyedik századi analfabéták ott állnak előttünk a sorban, amely azért nyúlik hosszúra, mert ezek a szerencsétlenek nem tudnak egy kérvényt kitölteni a postán vagy bármilyen intézményben.

Őri-Pákay Franciska