Dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület főlevéltárosa méltánytalannak tartja a kormány által kidolgozott törvénytervezetet az államosított ingók és ingatlanok visszaszolgáltatásának szabályozására.

Nemrégiben a parlament elé terjesztette a kormány az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására, illetve a kárpótlásokra vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslat elkészítésére az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel Romániát még 2010–ben. Lucian Mureşan görögkatolikus bíboros, nagyérsek-metropolita, a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia elnöke a testület nevében arra kérte Victor Pontát, halassza el április végéig a törvény kormány általi elfogadását, hogy az egyház is küldhessen módosító indítványokat. A nagyérsek-metropolita nehezményezte, hogy sem a görögkatolikus, sem a római katolikus egyház véleményét nem kérte ki a kormány, amikor kidolgozta a tervezetet, holott a jogszabály a két katolikus egyház elkobzott vagyonáról is rendelkezik. Korábban a református püspökök is bírálták a kormány restitúciós törvénytervezetét, mert több okból is igazságtalannak és méltánytalannak tartják a vissza nem adható ingatlanokra javasolt kárpótlási rendszert. A református püspökök azt is ellenzik, hogy a visszakapott épületekben további huszonöt évig kell megtűrni bérlőként a bennük működő közintézményeket. Dr. Sipos Gábort, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnökét, az Erdélyi Református Egyházkerület főlevéltárosát arról kérdeztük, hogy mi a teendő a továbbiakban, van-e remény arra, hogy visszakapják tulajdonosaik a levéltári anyagokat?

— A restitúciós törvénytervezet általános elvként fogalmazza meg — válaszolta kérdésünkre dr. Sipos Gábor —, hogy a természetbeni visszaszolgáltatást kell alkalmazni ott, ahol ez még lehetséges, továbbá a jelenlegi öt év helyett huszonöt évre terjeszti ki azt az időszakot, amely alatt az egészségügyi, oktatási és kulturális intézményeknek otthont adó épületek rendeltetése nem változtatható meg (a rendelkezés magánszemélyi, egyházi és nemzeti kisebbségi közösségi vagyonra is vonatkozik). Ebben az időszakban a tulajdonos bérleti díjra jogosult, az épületet viszont nem használhatja. A tervezet szerint az állam 2017-től fizet pénzbeli kárpótlást azoknak, akik nem kaphatják vissza természetben ingatlanjaikat. Addig úgynevezett árverési pontokban részesülnek, azokat az állam által áruba bocsátott más ingatlanok megvásárlására használhatják fel. A kárpótlást hét év alatt, azaz 2024–ig kell kifizetni.

Vissza kell adni

— Amit a kommunista diktatúra elvett, azt maradéktalanul vissza kell adni — folytatta dr. Sipos Gábor. — Ez egyformán érvényes az ingatlanokra és az ingókra. Nemcsak az egyházak vannak ebben a helyzetben, hanem az Erdélyi Múzeum Egyesület is. Nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy ezeket az iratokat az egyházak nem tudják kezelni, vagy az egyházak külföldre menekítik azokat. Az egyházaknak egyáltalán nem érdekük a külföldre menekítés, mert saját múltjuk emlékei, akár az egyházközségi, akár a plébániai anyagokról van szó, vagy akár a helyi iskolák történelmére vonatkozó anyagokról. A református egyházban az is megtörtént abban az időben, hogy az akkori nevén Nagyváradi Református Egyházkerület püspöke, Papp László egész esperességi levéltárakat adott át az államnak, ami az akkori Erdélyi Református Egyházkerületben nem történt meg. Papp László elébe futott az igényeknek, és azt is adta, amit nem kértek. Sajnos, a román közvélemény még nincs felkészülve arra, hogy ezeket az anyagokat vissza kell adni. Az állami levéltáraknak maradhatna egy példány ezekből az anyagokból, lehet, hogy a mikrofilmezés és a digitalizálás pénzbe és időbe kerülne, de azt előbb-utóbb úgyis meg kell tenni. Egyesek Románia történelmi forrásait féltik a restitúciótól. Romániában már 1948 előtt is voltak történelmi kutatások, akkor is hozzáférhetőek voltak ezek a levéltári anyagok. A mostani döntéshozókat a tudománytól idegen indulatok vezették. Aki a forráshasználatra akarja építeni a maga kutatásait, az eddig is megtehette azt, ezentúl is megteheti. Az, hogy ki milyen szintű és módszertani történetkutatást művel, az az illetőtől függ, és nem attól, hogy a forrásokat kik őrzik. Az egyházak alaposan felkészültek arra, hogy fogadják ezeket a levéltári anyagokat, megvannak a szakemberek is. Demokratikus körülmények között az egyetlen megoldás a törvényhozásban elért siker lenne.

Elek György