Több mint huszonöt éve mindenki elismeri, hogy szükség van a tanügy megreformálására. Történtek erre vonatkozó kezdeményezések és lépések is, de minden kezdeményezés ott akadt el, hogy — mint mindenre —, a tanügyre is rátelepedett a politika, nem a pedagógusok és a diákok érdeke kerekedett felül, hanem a politikai érdekek. Az oktatásban és nevelésben az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kap a családi értékrend. Még ma is nagyon sok szülő úgy véli, hogy az oktatás az iskola feladata, jobb esetekben viszont a szülők egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy befolyásolják a gyerekük értékválasztását. Részben igaz az, hogy az oktatás az iskola feladata, a nevelés viszont a szülő feladata, a kettőt viszont nehéz és értelmetlen különválasztani. Ilyen formában pedig a szülő és a pedagógus együttműködése nélkül nem lehet eredményeket elérni. Egy osztályba különböző családi kultúrákból érkeznek a gyerekek, akik eltérő értékrendet hoznak magukkal. Vannak gyerekek, akik meleg, gondoskodó családokból érkeznek, míg vannak, akik a szülői elfoglaltságra hivatkozva keveset találkoznak, de biztosított az anyagi háttér. Talán ezzel a kategóriával van a legtöbb probléma, mert ezek a gyerekek nem ismerik a szülői tekintélyt és nem olyan számukra a szülői példa, amire építkezni lehet. Nem mindig azokat a gyerekeket kell hátrányos helyzetűeknek tekinteni, akik nehéz körülmények között élnek, hanem azokat, akik nem megfelelő szülői példát hoznak otthonról és nem hajlandók beilleszkedni a közösségbe. A családi értékvilág, a szülők értékrendje határozza meg, hogy a gyerek milyen esélyekkel indul az iskolába. Nagyon fontos, hogy a szülők és a pedagógusok megismerjék egymást. Németh László a Megmentett gondolatok című munkájában így ír: „…a tanári pálya a legönzetlenebb pálya a világon: mert azt hogy egy tanár (egy nevelő) mit csinál, hány mikronnyival emelte meg nemzete műveltségét, ellenőrizni nem lehet”. Még ennél is több felelősség hárul a szülőkre Hamvas Béla szerint:„A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle... Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.” Ki az, akivel elsősorban meg kell osztanunk, ha nem gyermekünkkel?

 Elek György