A szatmári lakosok legnagyobb elégedetlensége az, hogy milyen sorsra jutott a Dacia (Pannónia) Szálló, de amiatt is a polgármestert teszik felelőssé, hogy a városnak nincs strandja. Ilyés Gyula polgármestert az alábbiakban mindezek hátteréről kérdeztü

— Polgármester úr! Az utóbbi hónapok során önt minden oldalról érik támadások és önt teszik felelőssé amiatt, hogy a Dacia (Pannónia) Szálló ilyen sorsra jutott, önnek róják fel, hogy Szatmárnémetinek nincs strandja, de gyakran vádolják azzal is, hogy monopolhelyzetet teremtett a Florisalnak, emiatt drága a szemétdíj. Hogyan reagál ön ezekre a vádakra?

— A Dacia (Pannónia) Szállóval kapcsolatosan óriási tévedések terjengnek a városban. Tudni kell azt, hogy ezzel az épülettel nagyon régen nem rendelkezik a város. Igaz, hogy 1902–ben a város építtette, a telket a XIX. század második felében vásárolta meg, de 1948–ban a román állam tulajdonába került, majd 1950–ben az ingatlant használatba adták az akkori Helyi Közélelmezési Trösztnek (TAPL). 1971–ben a komplexum az Országos Turisztikai Vállalat (OJT) szatmári kirendeltségének vagyongazdálkodásába került. Az Aurora Rt. létrehozását követően 1992–ben a Dacia Szálló és Étterem ennek tulajdonába került, ebből levált a Dacia Rt., amit majd privatizáltak. Az épület visszaszerzése érdekében 1994–ben a város pert indított a telek és az épület bekebelezése ellen, tizenegy éven át tartó pereskedés után 2005–ben a Legfelsőbb Bíróság végleges határozata alapján a pert elvesztette. 1998–ban a város másodjára indított pert, ezúttal a Dacia Rt. részvényeinek 70 százalékát eladó Állami Vagyonalap (FPS) adásvételi szerződésének semmissé tételét kérelmezve. A város 2001–ben, ugyancsak a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján ezt a pert is elvesztette. 2002–ben Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala felvette az épületet a város közvagyonának jegyzékébe, de az erről szóló Helyi Tanácsi Határozatot 2005–ben, végleges törvényszéki ítélet semmisítette meg. Nem segítette a várost a 10/2001–es számú restituciós törvény sem, amely megfosztotta a helyi hatóságokat tulajdon-visszaigénylési joguktól. 2009–ben a Dacia Rt. többségi tulajdonosa lett az avasfelsőfalui Beny Alex Kft. Ekkor a bukaresti Credo Design Kft. tervei alapján elkezdődött az épület felújítása, illetve a belső tér eredeti állapotába való visszaállítása. Akkor sokmindent lehetett hallani, minket, magyarokat érzelmileg az sértett, hogy a Pannónia Szálló egy avasi román pünkösdista tulajdonába kerül. Ez lelkileg egy kicsit fájó, de gazdasági szempontból nézve érthető. A piac az egész világon így működik, ezen nem lehet változtatni. Nem volt egy olyan magyar vállalkozó, aki megvásárolhatta volna a Daciát, a város pedig nem engedhette meg magának, hogy eurómilliókat fektessen be ennek az épületnek a megvásárlására, ugyanis ezt a pénzt valahonnan el kellett volna venni. A tulajdonos most el akarja adni az épületet, ami, mint mondtam, eurómilliókat ér, hasonló összeg kell a felújítására és nem látni, hogy mi lenne a rendeltetése ennek az épületnek, hogy a befektetett pénz megtérüljön. A város, amit tehetett, megtett. Azok, akik a várost vagy személy szerint engem tesznek felelőssé, nyomon kísérhetik a Dacia sorsát és meggyőződhetnek a valóságról.

Lesz strand

— Szatmárnémetiben valamikor jól működő strand volt, mi az oka, hogy most más városokba kell utazniuk a szatmárnémetieknek, hogy strandolhassanak?

— Valóban igaz, hogy Szatmárnémetiben volt strand és az milyen jó volt, miért nem lehet ezt most is megcsinálni? Megint vissza kell térni a tulajdonjoghoz. 1970–ben könnyű volt strandot építeni, mert a „párt elvtárs” kitárta a karjait, megmutatta, hogy mettől–meddig kell bekeríteni és adták a pénzt. Ez jó volt egy darabig, de hosszú távon nem lehetett működtetni, mert jött a változás, amikor már nem pottyant olyan könnyen a pénz. Az Apaserv működtette egy ideig, de egyre többet kellett költeni a felújításra, a modernizálásra, mert az emberek látták, hogy milyenek a magyarországi strandok és ők is ugyanolyat akartak. Elgondolkodtunk azon, hogy miként lehetne privát tőkével felújítani és működtetni a strandot. Jöttek a befektetők külföldről is, de senki sem akarta kizárólag csak strandként működtetni, mert számításaik szerint úgy ráfizetéses. Közben megjelent a restituciós törvény is, melynek értelmében sokan visszaigényelték a strand területén lévő telkeiket, visszautasították a kárpótlást, csak természetben, a régi helyen követelték vissza a területet. A jogi rendezése a telkeknek csak az idén rendeződött. A Beny Alex Kft. volt az egyetlen, amelyik azt mondta, hogy ő megpróbálja. El is kezdték a munkálatokat, de 2008–ban a gazdasági válság rájuk is kihatott, pénzhiány miatt leállt a munka. Most elég nagy iramban dolgoznak és remélhetjük, hogy július közepére, amikor a szerződés határideje lejár, egy modern strandot nyithatunk meg.

Érzékelhető a változás

— Hogyan értékeli ön a Florisal Rt. munkáját?

— A Florisal egy nagyon rossz cég volt, amikor 2003–2004–ben Horea Anderco polgármestersége idején átkerült hozzám és Viorel Solschihoz. Akkor mi voltunk az alpolgármesterek, de mi vezettük a várost, mert Anderco és a Florisal akkori igazgatója le volt tartóztatva. Az akkori Florisal szinte szabotálta a munkánkat, szemétszállításban, hóeltakarításban, zöldövezetek karbantartásában. A szerződés lejártakkor kiírtuk a versenytárgyalást, amire a Florisal cég is bejelentkezett, de akkor már Vasile Puscas volt az igazgató, aki megvásárolta a céget és vállalta ajánlatában a kiírásunkban támasztott követeléseket a beruházásokat illetően. A tender kiíráskor fontosnak tartottuk, hogy olyan cég nyerje meg a versenytárgyalást, amelyik hajlandó befektetni, korszerű gépeket üzemeltetni. Sok mindent el lehet mondani a Florisalról, csak azt nem, hogy rosszul végzi a dolgát. Ma már sok embert az zavarja, hogy a Florisal jól dolgozik. Aki egy kicsit objektíven nézi a dolgokat és összehasonlítja a tíz évvel ezelőtti állapotot a mostanival, az érzékeli a változást. Tíz éve szeméthegyek voltak a lakónegyedekben, amit csak hetente szállítottak el, most viszont rendszeresen elszállítják a szemetet. A szemétdíj is megfelel az országos átlagnak. Azt meg törvény írja elő, hogy monopolhelyzetben kell lennie a szemétszállító cégnek a tender elnyerése után. Egy város biztonságos szemétszállítását nem lehet felaprózni. A konkurencia a versenytárgyalásokon jelentkezik. Aki megnyeri a versenytárgyalást, annak hat–nyolc évig monopolhelyzetet kell teremteni, azért, mert ez a cég nagy kapacitással kell bírjon. Egy százezer lakos alatti településen pénzügyi szempontból nagyon nehéz fenntartani egy hatékony rendszert.

Elek György