Eltelt egy év azóta, mióta Altfatter Tamást kinevezték a Szatmár megyei alprefektusi tisztségbe. A Friss Újságnak adott interjújában a tisztségviselő az eltelt időszakban kifejtett tevékenységéről, megvalósításairól és jövőbeli terveiről számolt be.

— Eltelt egy év, amióta kinevezték az alprefektusi tisztségbe. Hogyan élte meg ezt az időszakot?

— Március 19-én volt egy éve, hogy kineveztek az alprefektusi tisztségbe, így két év után ismét magyar nemzetiségű személy töltheti be ezt a funkciót. Nehéz éven vagyok túl, viszonylag könnyen megszoktam a funkció terheit, felelősségét. Az elején a decentralizált intézmények megismerésével, működési szabályaik áttanulmányozásával foglalkoztam. Minél rövidebb idő alatt meg akartam ismerni tevékenységi körüket, törvényes feladataikat, illetve azt, hogy milyen módon és hogyan oldják meg a lakossággal való kapcsolattartást. Fontosnak tartottam és a mai napig fontosnak tartom a polgármesteri hivatalokkal a rendszeres kapcsolatot, mind a polgármesterekkel, mind a jegyzőkkel, annak érdekében, hogy ha valamilyen probléma merül fel, tudjunk nekik segíteni a törvényes kereteken belül. Próbálunk a polgármesteri hivatalok rendelkezésére állni az európai uniós finanszírozású projektek megnyeréséhez, kivitelezéséhez szükséges teendők, illetve az ezzel kapcsolatos esetleges problémák, gondok megoldásában. Véleményem szerint egy község egészséges fejlődése érdekében a legszükségesebb tennivaló az, hogy a polgármesteri hivatalok próbáljanak lehívni minél több európai uniós támogatást, és álljanak neki nagyon komolyan ilyen téren tevékenykedni, dolgozni. Minden község, város lakosának joga van civilizáltan élni, jó utakon járni, felújított vagy új, modern iskolákba járatni a gyermekét. A községi jegyzők munkáját is felügyelem. A velük kapcsolatos munka nehezét az jelenti, hogy egyes titkárok másként értelmezik a törvényeket, mint ahogyan azt kellene.

— Tapasztalata szerint maximális hatékonysággal működnek-e a megyénkbeli decentralizált intézmények?

— A decentralizált intézmények vezetőit többször felszólítottam egyéves munkásságom alatt, hogy a bürokratikus folyamatokat próbálják lerövidíteni és minél hamarabb, minél operatívabban válaszoljanak a felmerült problémákra. Sajnos el kell mondanom, hogy a közigazgatási intézmények munkájában rögzült az a régi „rossz” szokás, hogy kivárják a 30 napos határidőt a kérvények, kérdések megválaszolására. Ezt el kell felejteni és meg kell tenni mindent azért, hogy minél hamarabb, minél precízebben és pontosabban válaszoljanak a felmerült kérdésekre, problémákra, ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy a köztisztviselők állami alkalmazottak, az adófizetők pénzéből kapják a fizetésüket, és abból élnek.

— Ön felel az útlevélosztály és a gépjármű-bejegyzési és jogosítványkibocsátó hivatal tevékenységéért. Meg van elégedve az ott tapasztaltakkal?

— Az útlevélosztállyal kapcsolatosan el szeretném mondani, hogy a törvényes határidők betartásával szolgáljuk ki Szatmár megye azon lakosait, akiknek útlevélre van szükségük. Sürgősségi eljárással maximum egy órán belül biztosítani tudjuk az úti okmány kibocsátását. Ezúton is megkérem mindazokat a személyeket, akik bármilyen esetleges rendellenességet tapasztalnak, jelezzék nekem, hogy segíthessünk a megoldásban. A Szatmár Megyei Gépjármű-bejegyzési és Jogosítványkibocsátó Hivatal kapcsán elmondható, hogy a dolgok rendben működnek. Érdekességként elmondhatom, hogy az elmúlt évek során folyamatosan növekszik Szatmár megye gépjárműparkja, ugyanakkor az elmúlt évben kicsivel visszaesett az új jogosítványt igénylők száma.

— A prefektusi intézmény alárendeltségébe tartozó fent említett hivatalokban a munkakörülmények javítása a prefektúra régi célkitűzése. Lát-e esélyt ezen cél megvalósítására?

— Ittlétem óta észrevettem azt, hogy a prefektusi intézmény nem a legjobb helyen van, nem a legjobb körülmények között látja el teendőit. Sajnos, 25 éve az intézményhez tartozó útlevélosztály és a gépjármű-bejegyzési és jogosítványkibocsátó hivatal nem tudott egy helyen és civilizált körülmények között működni, hiszen a város több pontján látják el feladataikat. Ezen probléma megoldására hoztunk egy döntést: vagy európai uniós, vagy kormányfinanszírozás alapján próbáljunk elkövetni mindent azért, hogy egy új székház épüljön az intézmény számára. Nagyon örültünk annak, hogy a kormány biztosított 1,8 millió lejt az építkezésre. Ez alkalommal elkezdhettük a procedurális lépéseket az irányban, hogy az A. I. Cuza utcában álló betontömbből építsünk megfelelő székházat azért, hogy a szatmáriak egy helyen, gyorsított ütemben, civilizált körülmények között tudják intézni ügyeiket. A kormánytámogatás nem elégséges a szükséges munkálatok befejezésére, ezért prioritási sorrendet kell felállítanunk. Valószínűleg a földszinti részt fejezzük be, hogy a két fent említett osztály megfelelő helyre költözzön. Az eredeti elképzelés szerint bővíteni is szerettük volna az épületet, ám erre egyelőre nincs esély. Az elsődleges feladat, hogy a Cuza utcai épületet telekkönyvi számon iktassuk. Az új székhelyen parkolóhelyek kialakítása is lehetséges, mely elősegítené az ügyintézést. Szeretnénk elérni azt is, hogy az útlevélosztállyal és gépjármű-bejegyzési és jogosítványkibocsátó hivatal szolgáltatásaival kapcsolatosan minden adót, illetéket, számlát egy helyen tudjanak kifizetni az ügyintézők, azonban ehhez az akarat mellett törvénymódosításra is szükség van. Azt szeretném elérni, hogy ha egy ember útlevelet szeretne igényelni, ne kelljen három helyre mennie fizetni, hanem egy helyen tudjon mindent elintézni. Ezt elég nehéz megvalósítani, de nem lehetetlen, mindössze több minisztériumnak kellene egyezségre jutnia. Az autóbeíratásoknál ugyanezt szeretném elérni, ugyanis nem normális az, hogy az ügyfélnek el kell mennie a lakhelye szerinti polgármesteri hivatalba kifizetni egy számlát, aztán a CEC-hez és a rendőrséghez is be kell térnie, majd kötelező járműbiztosítást is kell kötnie, ez már négy út, plusz a rendőrség. Itt már összezavarodnak a legtöbben, s elmennek egy ügyintéző céghez, aki elvesz bizonyos kezelési költséget, hogy elrendezze a szükséges procedúrát.

— Ittléte óta milyen újításokat eszközölt a munka hatékonyságának növelése érdekében?

— A felülhitelesítési hivatal tevékenységét is én felügyelem, és elmondhatom, amióta a kormánybiztosi hivatalba kerültem, elrendeltem, hogy a felülhitelesítés azonnal, maximum egy órán belül megtörténjen. Bevezettünk egy olyan módszert, amelynek köszönhetően az ügyintézés olajozottan működik. Vagyis jön az állampolgár, kifizeti az illetéket, az ügyfélfogadó hölgy elvégzi a hitelesítéshez szükséges procedúrát, kitölti a szükséges iratokat, amiket elhoz az irodámba — ha kell, naponta tízszer is —, én azonnal aláírom azokat, a kérelmező kézbe is kapja a hitelesítést, és nem kell többször járnia. Ezt a módosítást azért vezettem be, hogy az embereket ne járassuk feleslegesen, hiszen helyben le tudjuk ellenőrizni a hitelesítésre szánt iratot. Ezenkívül büszkén mondhatom, hogy a Közigazgatási Palota oldalsó bejáratánál sikerült lecserélni a prefektusi intézmény névtábláját, s jelenleg magyarul is fel van tüntetve a kormánybiztosi hivatal neve.

— A fogadóórák alkalmával legtöbben a megoldatlan földügyekben kérnek segítséget. Mi a helyzet a megyében a föld-visszaszolgáltatási folyamattal?

— Annak érdekében, hogy a megye lakosainak hatékonyan tudjak segíteni, minden csütörtökön 10 órától fogadóórát tartok. Természetesen ha valaki más időpontban szeretne találkozni velem, semmi akadálya nincs, amennyiben helyben vagyok, bárkit szívesen fogadok. A tőlem segítséget kérő személyek közül legtöbben meg nem oldott földügyeikkel kerestek fel. A földügyekkel kapcsolatosan elmondhatom, a Szatmár Megyei Földosztó Bizottság titkáraként a 165-ös leltári törvénnyel sürgettük a helyi földosztó bizottságokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül fejezzék be a 2013/165-ös törvény által előírtakat. Célunkat sikerült teljesíteni, hiszen Szatmár megye az elsők között szerepel, mint olyan megye, amely befejezte a leltározási folyamatot. A leltározási folyamat végén azt kértem a prefektusi hivatal jogi osztályának vezetőjétől és annak munkatársaitól, hogy dolgozzanak ki egy precíz és konkrét metodológiát a föld-visszaszolgáltatás terén. A jogi osztály kidolgozott egy aprólékos dokumentációt, melyet a Megyei Földosztó Bizottság legutóbbi ülésén el is fogadtunk. A procedurális eljárás lényege az, hogy egységesen alkalmazzuk helyi szinteken a törvényes előírásokat, és ez alapján mindenkinek egységes esélyt adjunk arra, hogy visszakapja elkobzott, elvagyonosított tulajdonát. A 165-ös törvény ugyanakkor kimondja, a 2015-ös esztendő végére minden föld-visszaszolgáltatási folyamatot be kell fejezni.

— Családjának mi a véleménye munkájáról, az azzal járó felelősségről?

— Elfogadta a feleségem ezt a kihívást, aminek része vagyok, megértette a tennivalók és az egész munka fontosságát. Rájött arra, hogy amit teszek, nem ambíció, hanem hivatás számomra, egy olyan tevékenység, amivel a szatmáriakat támogatni és segíteni szeretném. A családom elfogadta azt, hogy a programom eléggé zsúfolt. Elismerem azt, hogy kevesebb időt tudok tölteni a családommal, de megértik ezt, és támogatnak a jövőben is. Kislányom nagyon büszke rám, mikor fényképeken, újságban vagy a tévéműsorokban lát. Elmondhatom, megtanultuk értékelni az együtt töltött időt.

— Hogyan tovább?

— Ez a legnehezebb kérdés mind közül. Rövid távon azt szeretném, hogy tisztességesen, becsületesen, szavahihetően töltsem be az alprefektusi tisztséget, egész végig, az utolsó percig, míg erre szükség van. Hosszabb távon annyit szeretnék elmondani ebben a pillanatban, hogy mindenképpen szeretnék a szatmári adminisztrációhoz közel tevékenykedni, hisz ezt csinálom már több mint tizenegy éve.

Citáció: „Amit teszek, hivatás számomra, egy olyan tevékenység, amivel a szatmáriakat szeretném támogatni és segíteni.”