Országszerte számos megyében a pénzhiány miatt aggódnak a tanfelügyelőségek, ugyanis a gyereklétszám szerinti fejkvóták alapján kiszámolt anyagi keret nem elegendő a tanintézmények működtetésére és a pedagógusok béreinek egész éves biztosítására.

Az idei év sem hozott túl sok jót a romániai tanügyben, mint mindig, ezúttal is fejtörést okoz a pénzhiány. Számos romániai megyében vélik úgy a tanfelügyelőségek, hogy a gyereklétszám szerinti fejkvóták alapján kiszámolt anyagi keret nem elegendő a tanintézmények egész éves kiadásainak fedezésére. Ezzel Szatmár megyében is egyetértenek, Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes szerint nálunk sem rózsásabb a helyzet, mint másutt.

Kallós véleménye szerint hiába próbálja a tanügyi tárca különböző megszorításokra rávenni a tanfelügyelőségeket, vannak olyan intézmények, ahol egyszerűen lehetetlen beleférni a fejkvóták alapján kiszámolt keretbe. „Például tavaly is voltak olyan iskolák, amelyek megfelelően ki tudták gazdálkodni az évet, viszont a legtöbbjüknek ez nem sikerült, még akkor sem, ha nincs túldimenzionálva az egész apparátus. Vidéken a legtöbb esetben kis létszámú adminisztratív személyzettel dolgoznak az iskolák, az alacsony diáklétszám miatt mégis kevés a rendelkezésükre álló normatív keret” — magyarázta a főtanfelügyelő-helyettes.

Mivel az idei évtől a fizetések is a tanfelügyelőségen keresztül jutnak el az iskolákhoz, nagyobb felelősség is nehezedik a központi intézményre, ezért nyilvánvalóan megpróbálja költségcsökkentésre ösztönözni az iskolákat. Ez sajnos egy nehéz feladatnak mutatkozik, ugyanis a legtöbb esetben a tanintézmények a körülmények áldozataivá válnak, és nehezen tudnak olyan intézkedéseket hozni, amelyek a problémák töredékénél többet oldanának meg.

Kallós szerint nehéz összehangolni a tanügyi és a költségvetési törvényt, mert amíg a tanügyi törvény megengedi például azt, hogy már 12 tanulóval is induljon osztály, addig a költségvetési törvény éppen arra készteti a tanügyet, hogy összevonja a kis létszámú osztályokat, sőt, adott esetben meg is szüntesse azokat, és különböző átcsoportosítások révén csökkentse a kiadásokat.

A fejkvótarendszerrel kapcsolatban már a kezdettől fogva problémák voltak, nem biztos, hogy megfelelő a kiszámítása. Mint arról korábban szó volt, az idei évtől nőtt a diákonkénti fejkvóta értéke, ami ha nem emelkednének a tanügyben dolgozók bérei, megoldást is jelenthetne a helyzetre, viszont mivel a fizetések is nőnek, a probléma nem oldódik meg.

A probléma igazából nem csak azokat az iskolákat érinti, ahol alacsony a gyereklétszám, de ugyanúgy gondok vannak sok esetben egy felkapott, nagy diáklétszámmal rendelkező iskolában is, hiszen bár több pénzből gazdálkodik az intézmény, de adott esetben éppen a presztízse miatt olyan tanárokat foglalkoztat, akik hosszabb ideje vannak a pályán, magasabb tanügyi fokozatokkal rendelkeznek, esetenként érdemfokozattal vagy doktori címmel is, amelyek mind jócskán megnövelik a fizetéseiket is. Ennek köszönhetően az ilyen iskolák sem biztos, hogy kijönnek a rendelkezésükre álló keretből, hiszen nem mindegy, hogy kezdő tanári fizetést kell kiosszon az intézmény, vagy jóval magasabb bérekkel szolgál a tanárok részére.

Mindezek mellett természetesen a kis létszámú iskolák a körülmények legnagyobb áldozatai. Megyénk több romániai megyéhez hasonlóan speciális helyzetben van a kisebbségi oktatás miatt, a többnyelvűség okán pedig sok a kis létszámú osztály is. Példának okáért, ha egy iskolában egy évfolyamon 50 román anyanyelvű diák van, egyszerű a képlet, két csoportba osztva két osztály indulhat, de ha ugyanebben az iskolában az 50 diák közül 10 magyar, akkor már nem lehet csak két osztályt indítani, a két román mellett indulni fog egy magyar tagozat is, amely további pedagógusok foglalkoztatását jelenti, azaz ugyanarra a diáklétszám többszörös munkaerőt és többszörös kiadásokat igényel.

A főtanfelügyelő-helyettes szerint a tanfelügyelőség célja a minőségi oktatás biztosítása és megszervezése, éppen ezért szeretnének olyan döntéseket hozni, amelyeknek a tanulók látják kárát a legkevésbé.

Hogy az idei tanévben miként lehet a legcélravezetőbben dönteni, az még elválik, viszont a pénzhiány generálta problémák teljes megszüntetése gyakorlatilag képtelenség lesz. Kallós szerint már az is előrelépés lesz, ha a tanfelügyelőség és a tanintézmények vezetői közti együttműködés révén észszerűsíthetőek lesznek a kiadások, és némi javulást tudnak produkálni az előző évekhez képest.

Bajnai Botond