Az utóbbi években egyre kevesebb állat cserél gazdát az állatvásárokban, legtöbben csak azért mennek el, hogy találkozzanak ismerősökkel, beszélgessenek és megigyanak valamit.

Kedden a krasznabélteki havi állatvásárban a kánikula nehezedett az állatokra és az emberekre egyaránt. Már kora reggeltől megszenvedtek a környékről a vásárba tartó állatok: a szekereket vontató lovak, a ketrecbe zárt sertések és a szekerek után kötött szarvasmarhák. Az állatvásárt működtető Bélteki Polgármesteri Hivatal és Helyi Tanács biztosította a vizet, de az állatokon ez csak részben segített, a hőséggel — ahogy haladt az idő előre —, egyre nehezebb volt megküzdeni. Hankó Ferenc Alsószoporról érkezett, négy borjút akart eladni, egy háromhetesre elég korán talált vevőt négyszáz lejért. Kettőt már egy nappal korábban a hadadi vásárba is elvitt, ott olyan alacsony árat ígértek, amiért nem volt hajlandó odaadni. Paul Horea szakaszi gazda egy három és fél hónapos bikaborjút ezerötszáz ötven lejért adott el egy nagybányai felvásárlónak. Az eladó szerint sokkal többet ért a jószág, de esélye sem volt arra, hogy bárki többet ígérjen. A gazdák szerint a Máramaros megyéből érkező felvásárlók nagyon sok állatot vesznek meg olcsó áron, egyesek szerint ők viszik le az árat, mások úgy vélik, hogy ezekre a felvásárlókra lehet számítani mindössze, a helyiek nagy része csak nézelődő. Legnehezebben a fejős teheneket lehet eladni, ennek az az oka, hogy amióta megszűnt a tejkvóta, a tejfeldolgozók nem a Szatmár megyei tejtermelőktől vásárolják fel a nyers tejet, hanem külföldi beszállítóktól. A helyi felvásárlók legjobb esetben hatvan banit fizetnek egy liter tejért, azt is megkésve és szinte teljesíthetetlen feltételek mellett. Néhány magyargéresi gazda próbált meg fejős tehenet eladni, az egyiknek sikerült egyet eladni kétezer kétszáz lejért.

Tovább haladva az állatvásárban elérkeztünk a sertés részleghez. Hízott sertést nem sokat lehetett látni. Szabó Jenő krasznagyöngyi gazda ezt azzal magyarázza, hogy sokan szeretnének hízott sertést eladni, de nem éri meg, hogy elhozzák, mert több mint hat lejt nem adnak kilójáért, és alig találni vevőt. Az pedig, hogy egy sertés a vásárba jusson, eléggé költséges a szállítás és az engedélyek miatt. Malacokat minden méretben lehetett látni. Nem volt kellemes számukra a forró napon ketrecbe zárva összebújva vevőkre várni. Maria Lechinţa Krasznasándorfaluról hozott nyolc malacot. Esernyővel védte őket a tűző naptól, néha-néha vízzel locsolgatta őket, majd az ernyőt a szekérben ülő kisborjú fölé tartotta. Száz lejt kért a malacok darabjáért, de csak egy vevője volt, aki darabonként nyolcvan lejért volt hajlandó megvenni egy párat. Azt mondják, minden évben az augusztusi vásár a legrosszabb. Ez az az időszak, amikor karácsonyi hízónak már nem vesznek malacot, jövő évinek pedig még korai. A disznóvágások is ritkák ebben az időszakban, a tehéntartás pedig kezd ráfizetésessé válni. A vásártér legnagyobb részét a lókereskedők foglalják el. Ebbe a tevékenységbe nem lehet belelátni, hiszen ugyanazok az emberek, ugyanazokkal a lovakkal jelennek meg a megye valamennyi állatvásárában hosszú ideje már, senki nem tudja megfejteni, hogy mi ebben az üzlet. Elég sokan vannak azok is, akik számára az állatvásár kikapcsolódás, szabadidős program, ahol ismerősökkel találkoznak, nyugodtan elbeszélgetnek, megisznak valamit és mennek tovább.

 Elek György