Augusztus végéig tart a hazai egészségügyi rendszerben gyökeres változásokat ígérő törvénytervezet közvitája. Jelentős változások az egészségbiztosítás terén várhatók.

Az új egészségügyi törvénytervezetben a fő hangsúlyt az egészségbiztosítási rendszer privatizálására helyezik a jogalkotók — mutatott rá Günthner Tibor szenátor, a Szenátus egészségügyi bizottságának RMDSZ-es tagja. — Nem a kórházak privatizálását helyezik előtérbe, hanem az egészségügyi pénzek magánkézbe történő juttatását. Óriási különbség van a kórházak privatizálása és az egészségbiztosító privatizálása között. Az egészségügyi törvényben sok mindent akarnak módosítani, de a legfontosabb, ami alapjában megváltoztatja az egész rendszert, az az egészségbiztosítás privatizálása. A privát egészségbiztosító teljesen más elveken működik, mint az állami biztosító. Az állami egészségbiztosítási rendszer olyan elven működik, hogy függetlenül attól, ki mennyit fizet be az alapba, egyformán részesül az egészségügyi ellátásban. Ez egy szociális szolidaritásról szól, hiszen az emberek egyformák a sorscsapások előtt, függetlenül attól, hogy milyen jövedelmük van, egyformán szükségük van egészségügyi ellátásra. Ez az elv szinte valamennyi európai uniós országban így működik, kivétel Svájc és Hollandia, de ott az emberek megengedhetik maguknak, hogy nagyobb összegeket fizessenek be a magán egészségbiztosítási alapba. A privát egészségbiztosító rendszer lényege a profittermelés, ami azt jelenti, hogy a biztosító egy betegre sem költ többet, mint amennyit kap. Éppen ezért a magánbiztosító, mielőtt megköti a biztosítási szerződést, megvizsgálják az illető személyt, mert nem ugyanannyiba kerül egy hatvanéves beteg ember ellátása, mint egy egészséges fiatalé. Emiatt többet kell fizetni egy idősnek, aki lehet, hogy most egyáltalán nem fizet, mivel a jövedelme nem haladja meg a hétszáznegyven lejt. Egy másik érdekesség, hogy minden privát biztosító, amelyik működési engedélyt kap, az állami biztosítóval köt szerződést, ahonnan majd kiveszi a biztosítottjai számára szükséges összeget. Lennének olyan személyek, akik például ötven lejt fizetnek az állami biztosítónak, de az állami biztosító már ötszáz lejt kell fizessen a magánbiztosítónak, mivel az olyan értékben kötött szerződést. A másik nagy különbség a két rendszer között, hogy az állami biztosító úgy működik, hogy ami bejön, azt elkölti, és ha még kell pénz, azt az állami kasszából pótolja. A privát azt mondhatja, hogy idős, beteg emberekkel nem köt biztosítást. A törvénytervezetben benne van, hogy kötelező mindenkit biztosítani, de az nincs benne, hogy milyen feltételekkel. Az állami egészségbiztosító a jövedelmek bizonyos százalékát kéri a biztosított személyektől, a magánbiztosító differenciált biztosítási díjakat szab meg.

Vigyázni kell

Ezek a problémák sokkal fontosabbak annál, hogy marad, vagy megy az államfő — figyelmeztet Günthner. — Az utóbbi hónapok politikai válsága háttérbe szorítja azokat a problémákat, amelyek a lakosság számára nagyon fontosak. Az őszi parlamenti időszakban, amikor ezek a problémák megvitatásra, talán elfogadásra kerülnek, nagyon oda kell figyelnünk, mert ha úgy fogadjuk el a törvénytervezetet, ahogy van, az katasztrofális lehet. Valahol itt lenne a lényege a népszavazásnak. A referendumtörvényt nem azért találták, ki, hogy megválasztott tisztségviselőket leváltsanak, hanem azért, hogy lényeges kérdésekben kérjék ki a lakosság véleményét. Vigyázni kell arra, hogy az egészségügy privatizálásával ne járjunk úgy, mint az ipar privatizálásával, amikor mindent eladtak, majd bezártak, és most csak a külföldi beruházókra számíthatunk.

Elek György