Mezőfényi, nagykárolyi és mindeközben németországi művész. Szerte a világon ismerik, képei számos művészeti galériában megtalálhatók. Hogy ki ő? Hát Stefan Gnandt, vagy ha úgy tetszik, Gnandt István, aki idén új kezdeményezést indít el Nagykárolyban.

Stefan Gnandt István öt éven keresztül kurátora, motorja volt annak a Mezőfényi Alkotótábornak, melynek köszönhetően ez a Szatmár megyei sváb község felkerülhetett a világ képzőművészeti térképére. Nem túlzás ezt mondani, hiszen az eltelt öt esztendő során Európa több országából érkeztek képzőművészek az alkotótáborba, megörökítve a látottakat, tájakat, embereket, hangulatokat. Termékeny időszak volt ez, hiszen több száz értékes műalkotás került ki kezeik közül. A tábor Mezőfényen tavaly nyáron bezárta kapuit. „Kinőtte” a községet a kezdeményezés, a szó nemesebb értelmében. Viszont az elmúlt évek nem maradtak nyom nélkül: a személyes élményeken kívül kézzelfogható eredménye is volt mindennek: minden művész ugyanis két képet ajándékozott az önkormányzatnak, ez az öt év alatt száz alkotást jelent. „Nem lehetek elég hálás Mezőfénynek mindazért, amit ott támogatás, vendéglátás és mindenfajta elvárás szintjén kaptam, kaptunk. Az a vendégszeretet és nyitottság, amivel egy ilyen kis község lakosai minket fogadtak, példaértékű, nemcsak helyi, hanem akár európai mértékkel mérve is” — mondta Gnandt.

Stefan Gnandt most új kihívást talált magának. Mint mondja: „itt vagyok, használjatok!”. S felkiáltása, úgy tűnik, nem maradt visszhang nélkül. Kovács Jenő polgármester tavaly nyáron Gnandt évfordulós tárlatán egy beszélgetés során állt elő azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha Nagykárolyban is szervezne egy művészeti tábort. A tavaly 60. életévét betöltött művész pedig igent mondott a felkérésre. „Egy alkotótábor szervezése nem a tervezett megnyitó előtti hetekben történik. Mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága, programja — nincs ez másként a képzőművészekkel sem. Az időpont pedig csak egy feltétel, emellett még nagyon sok elvárásnak kell megfelelnie egy ilyen tábornak. Leszögezném azonban, hogy nem teljesíthetetlen elvárásokra gondolok. Első lépésben megfogalmaztam egy szabályzattervezetet, mely a tábor életére, működésére vonatkozik. Ebbe belefoglaltam a tematikai kérdéseket éppúgy, mint a technikai követelményeket, amelyeket a városnak kell biztosítania, illetve amelyeknek a részt vevő művészeknek kell eleget tenniük.

Persze, nem marad mindez viszonzatlanul. Amellett, hogy Nagykároly városának birtokába kerül egy értékes művészeti gyűjtemény, a város hírneve még messzebbre eljut. Hat ország tizennégy alkotója kapott meghívást az idén nyáron megrendezésre kerülő I. Nagykárolyi Alkotótáborba. Románia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Szerbia, Németország — innen érkeznek a művészek. A meghívókhoz csatolva található egy részvételt jelző lap, melynek kitöltése és hozzám történő visszajuttatása jelzi, hogy a meghívotthoz eljutott a felkérésem. Innen tovább a bokrosabb teendők a július második felében esedékes tábor megnyitója előtti időszakban várhatóak” — mondta a tábor kurátora.

Az alkotótábor megszervezésével még egy „hátsó szándéka” is van Gnandtnak, mégpedig, hogy a városban kissé lanyhuló intenzitással működő ProvinciArt Egyesületnek egy újabb lökést adjon. Szívén viseli az Egyesület működését, melynek ő maga is alapító tagja volt. „A ProvinciArt Egyesület három tagja, Lendvai Zoltán, Vénig László és Lázin Csaba a tábor külső lakóiként vesznek részt annak életében. Napközben velünk dolgoznak és alkotnak, míg aludni hazamennek. Ösztönzőleg hatunk így egymásra, remélhetőleg sikerrel” — tette hozzá Stefan Gnandt. A szervezés tehát jól áll, s támogatásra is számíthat a tábor kurátora, mind az önkormányzat, mind a Kulturális Igazgatóság részéről.

S hogy ezenkívül milyen távlati tervei vannak? Mint mondta, nagyon szeretné valahogy elérni, hogy a jelek szerint pozitív irányba fejlődő Nagykároly rendelkezzen egy városi képtárral. „Mert kell egy ilyen. Szükség van rá. Itt a gyönyörű, felújított kastély, s ha nem itt, akkor egy másik, még felújítás vagy kialakítás alatt lévő épületben egy ilyennek helyet kell biztosítani. Emeli a város rangját, kulturális értékét. Nem hiszem el, hogy az ismert nagykárolyi származású képzőművészektől nem lehetne beszerezni egy-egy képet. Akár valakinek az otthoni gyűjteményéből is. Egy ilyen képtár a város tulajdona lenne. Szeretném egy ilyen képtár létrejöttét valahogy előmozdítani, remélem, sikerrel” — zárta a beszélgetést Stefan Gnandt.